Kis Teréz rózsákat hozva
Ím az égből érkezik,
Orrlyukaim illat-szívón
Izenetét kérdezik.
Piros és fehér rózsái
Harmatosan csordulnak,
Karja közt óriás csokorban
A szívére borulnak
Oly nagy csokor, hogy az arca
A szemétől lefelé,
Az okos Szűz egész teste
Rózsákba tűnik belé.
Ó, élő kert! Izzó kincsünk!
Áradó Normandia!
Bíbor, arany véromlása,
Kacaj-fa, élet díja!
Mindent egyszerre nyújt nékem:
Sugárt, vért, tövist, csokrot!
Mit válasszak? Nem is tudom!
Add hát az egész bokrot!
Ó, gúnyos, gyöngéd húgocskám,
Hogy fejtsem feladatod?
Megérteni nem is merlek,
De beszívom illatod.
Ford.: Szerb Antal
Forrás: Vigilia 1935. 3. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése