A tearózsa sápadtan hever,
sárga villanyfényt szórnak rá a körték,
mint egy szűzlány, ki este lefeküdt,
de kéjgyilkosok álmában megölték.
Szépívű szára lanyhán hajlik el,
kelyhe tövén áttetsző, halovány pír,
mint fogak helye a fehér nyakon,
ahonnan vérét szívta ki a vámpír.
A kertben valaki letépte reggel;
fáj nézni, s az asztalról nem veszem le,
mert nem mozdulhat addig semmi el, míg
lefolyik a sötét helyszíni szemle.
A tettes künn az éjben bujdosik,
s itt meztelenre vetkőztetve fekszik
az áldozat, és úgy vizsgálom én,
mint hivatásos és komor detektív,
s találok környékén, ha kutatok,
egypár lábnyomot s ujjlenyomatot.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 31-32. old. – Népművelési Propaganda Iroda
1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése