Anna-Mária-Katarina
kékszilva-szemű lány,
zöldszikra-szemű lány:
- Ha szívemben tűzvész lenne,
hét fűvel oltanám.
Egyik Máriagyolcsa,
puha fehér koronás
bókoló parti sás,
karcsú tőrét megáldotta
Pál és Barnabás.
Másik Kacskakóró,
sziklán nő, napba néz,
gyöngyöző,m int a méz,
mérges könnyétől elszáradt
Evaristus, a vitéz.
Harmadik Nenézzrám,
fagyökér-rejteken
marék porból megterem,
s aki rálel, nem is tudja,
holt-e vagy eleven.
Negyedik Rejtemejtem,
ringat csont-tokot,
hirtelenül lő sok magot,
piheszárnyas mag-záporral
elfödi a Napot.
Ötödik Bánomvirág,
tilos kertben, cifra, szép,
hol rózsák közt páva lép,
hol Neander partján
hattyú tépi kebelét.
Hatodik Gyászika,
pártája csupa folt,
valaki vére ráomolt,
szedte Dorisz dédanyám,
mikor özvegy-sorsa volt.
Hetedik az Égifürt,
holdban a gyökere,
sose látta senkise:
aki nékem földre hozza,
annak lennék jegyese.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 29-30. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése