Ez itt madár. Két szárnya van
és napsütésben árnya van,
s ha mély árnnyal les rá az est,
a holdba repül egyenest.
Farkas ez. Horgas foga van,
a gyilkolásra joga van,
s a hóra vinnyogva terül,
ha puskacső elé kerül.
Korhadó csontot rág falánk
dühhel a földalatti láng,
perzselt gyümölcsből árad a
barlangi medve bánata.
Vad hörgést ver fel a mocsár,
dübög a kardorrú madár,
öklel az óriásbölény,
sárkánygyík dobban, ősi lény.
Halk léptek is halálhozók,
viperát bújtat a bozót,
és nappalon és éjjelen
vonít az ősi félelem,
vonít a táj - hazám ez itt,
nyeltem cseppecske fényeit,
mikor bődülve elkapott
és torkom felett átcsapott,
átzúgott homlokom felett,
hogy törjek lakható helyet,
vágjak vadont, szántsam szikes
pusztáit, szabad telepes,
és alányomva vállamat,
emeljek szabad államot,
s ha élni mégsem sikerül,
haljak meg érte emberül.
Forrás:Benjamin László: Tüzet akartam 6-7. old. - Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése