Engem nem küldött senki,
csak úgy magamtól jöttem
kolonc-történelemnek:
félkaromat Szent István vágatta le,
mellemre keresztet Werbőczy süttetett,
labancok kiütötték balszemem,
ötszáz évig volt a szeretőm
német vasgolyó. A Donnál jég-gyökeres
zsombék-csomóvá fagyott a szívem.
Érdes szél rázza koponyalemezeimet,
agyamban ősz van: látom a névtelenek
vízalatti arcát.
Engem nem küldött senki,
én csak úgy magamtól jöttem
kolonc-történelemnek.
Forrás: Tornai József: A
többszemélyes én 9. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése