Fehér az ajkam, mint nem fehér a vér,
S lefoszlott őserőben a karom:
Semmit sem ad már és semmit sem kér.
Balul az élet torz vizébe estem.
Semmit sem ad már és semmit se kér.
Esetlen úszik rajta kusza testem.
Hűs partok gondja: a köd erre néz
S belül, belül - tán sipkáját sodorva -
A bánatom unottan fütyörész.
Forrás: Komját Aladár válogatott művei 76. old., Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése