2014. szept. 21.

Tornai József: Az ítélet csillagáig



Botok, lábak tobzódtak
a fején, veséjén démonian,
míg a kövezet négyszög-hálóiba
fönnakadt a vére.

Egy kavicsos görönggyé dagadt nyelv
ott forgott a sötét mellékutcában,
végigkattogva a porosan bámuló, süket ablakokon.

Csak a bordák székesegyházát
zihálva beszakító gyilkosok
tudták már, hogy az a nyelv

ugyanaz volt, amin az én gyászhimnuszom
most fölszáll az ítélet
csillagáig.

Forrás: Tornai József: A többszemélyes én 10. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1982.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése