Ájtatos madár fütyül,
barbár jóság minden hangjegy.
Jön a tavasz, tündököl,
csókoltat, de mégis elmegy.
Négy fogacskám elhagyott
s az ifjúság bölcs varázsa,
ó négy márvány liliom,
négy világtáj pusztulása.
A cigányos alázat
tündér álmaimra forrad,
bánatos virág-szívem,
már belőled ki nem kophat.
Forrás: Szécsi Margit: Páva a tűzfalon 8. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése