Fák, dőljetek ki a hegyen.
Mennydörgés,
szűnj meg hirtelen.
Ember született.
Nincstelen.
Alamizsnát neki.
Adjátok egyelőre még
neki az anyatej ízét,
s hajlékot,
mit huzat se sért. -
Alamizsnát neki.
Pillák alól kinéz a szem,
nézi,
a világ mit üzen.
Felsír az ember.
Nincstelen.
Alamizsnát neki.
Óvjátok,
először
ha lép.
Bölcsődal becézze fülét.
Három kajla bocsról
mesét
olvassatok neki.
Lásson homályt
s fényt, ha ragyog.
Szokja meg, hogy
majd futni fog.
Elé ábécét
adjatok.
Alamizsnát neki.
Hadd épüljön,
higgye a jót.
Tudja meg,
mi a bú, a gond.
Munkát emberfelettimód
tanítsatok
neki.
Nő az ember.
Ő -
nincstelen.
Sarkoktól
Nizzáig
legyen
övé a föld, a végtelen,
adjátok át neki.
De szerelmet
ne adjanak
neki,
leljen rá maga csak.
Szerelmet
a koldus
ha kap.
De ő -
nem koldus!
(Ford.: Garai Gábor)
(Ford.: Garai Gábor)
Forrás: Robert Rozsgyesztvenszkij: Szomjúság 5-7. old., Európa Könyvkiadó Bp., 1979.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése