Turgenyev: Mentem magas hegyek között...

Mentem magas hegyek között,

fényes folyó partján merengve...

S ami szemembe ütközött,

egyetlen szót súgott fülembe:

Szeret! Szeret! Szeret! Szeret!

S feledtem minden egyebet.

Fölöttem tündökölt a menny,

fa zsongott, madarak zenéltek,

vonultak fenn a kék íven

a könnyű felhők messze délnek...

Minden boldogságtól feszült,

de szívem egyért sem hevült.

Hullám emelt, hullám sodort,

- ölelőbb tengeren se támad -

de lelkemben csend s béke volt,

mélyebb, mint az öröm s a bánat...

Magamra sem ismertem én:

egy egész világ volt enyém!

Mért nem haltam meg akkor ott?

Mért is maradtunk ketten élve?

Sok év jött és sok év futott,

s szívünknek nem adott cserébe

édesebbet, szebbet azoknál

az együgyű s boldog napoknál.

(1878. november)
(Ford.: Áprily Lajos)

*

Turgenyev prózában írt költeményeinek első csoportja 1882-ben jelent meg először, nem könyvalakban, hanem folyóiratban. Latin szóval ezt a címet adta a válogatott költeményeknek: Senilia (öregkori munkák). A kiadóhoz intézett levelében így határozta meg műfajukat: költemények prózában. A levélben rövid előszót is írt s abban ezt a tanácsot adta az olvasónak: "Kedves olvasóm, ne fusd át ezeket a költeményeket egyfolytában; úgy bizonyosan megunnád s a könyv kifordulna kezedből. Olvass közülük innen-onnan: ma egyet, holnap is egyet: - valamelyik talán belehullat valamit a lelkedbe."

Mind a hetvenkilenc költemény élete utolsó éveinek termése (1878-1883). Sokáig azonban csak az első csoport darabjait ismerték, magyarra is csak azokat fordították le. A második csoport harmincegy költeménye 1930-ban, Párizsban került elő P. Viardot hagyatékából. Ezek egy részét az író bizalmasaknak érezte s ezért maradtak ki az első összeállításból.

Forrás: Szépirodalmi Kiskönyvtár 55. Turgenyev: Költemények prózában 71-72. old. - Új Magyar Könyvkiadó Bp. 1952.