Tükre az én gumicsizmám,
mészből ezüst érmet vet rám,
világít helybeli eleganciámon.
Márványos kavicsa a virágom.
Ő a szilárd e visszás földön,
s régi dolgaimnak nem lesz börtön:
üveggolyóm is mennyé tárul,
belőle örök szivárvány hull.
Egy kiskutya, bújócska-társam,
keres a fényben, hő-omlásban,
a teljes nyárban, lét medrében,
szivárvány alatt üget szerényen.
Forrás: Szécsi Margit: Páva a tűzben 12. old., Szépirodalmi Könyvkiadó 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése