Szándékaimban élek,
megcsúfol otromba cselekedetem.
Az ezüst semmit ha fúvom,
sikoltoz értem, sikolt ellenem.
Rettegtem én muzsikálni,
hittem: csak belőlem hangzik a kín.
De jó, hogy reátok láttam,
szélben ácsorgó hangjegyeim!
Ezüst állványok alján
sír a furulya, sír a furulya,
hallgatja fecske-kék ember,
láboshoz csörren fényes kanala.
Forrás: Szécsi Margit: Páva a tűzfalon 9. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése