Turgenyev: Amikor nem leszek...

Amikor nem leszek, amikor, mint a por, szétfoszlik minden, ami voltam - egyetlen társam, te, akit olyan mélyen és gyöngéden szerettem, te, aki bizonyosan túl fogsz élni engem, ne járj ki a sírhalmomhoz... Nincs ott mit keresned.

Ne feledj el... de ne is emlékezzél reám mindennapi gondjaid, élvezeteid és szükségeid között... Nem akarom én a te életedet háborgatni, nem akarom csendes folyását megzavarni. De a magányosság óráiban, amikor meglep az a szemérmetes és ok nélküli bánat, melyet nemesebb szívek olyan jól ismernek, vedd a kezedbe valamelyik kedves könyvünket s keresd meg benne azokat a lapokat, azokat a sorokat, azokat a szavakat, amelyek olvasásakor - emlékszel? - mind a kettőnk szeméből egyszerre buggyantak ki az édes, néma könnyek.

Olvasd el, takard el a szemed és nyújtsd ki a kezed felém... nyújtsd ki a kezedet társad felé, aki már nincsen veled.

Én nem tudom olyankor megszorítani a kezemmel: mozdulatlanul fekszik majd a föld alatt, de most jólesik nekem arra gondolni, hogy olyankor talán egy könnyű érintést érez meg a kezed.

Arcom elédbe lebben, szemed csukott pillái alól kiperdülnek a könnyek, olyan könnyek, amilyeneket a Szépségtől meghatottan hullattunk együtt valamikor, egyetlen társam, akit olyan mélyen és gyöngéden szerettem!

(1878. december)

(Ford.: Áprily Lajos)

*

Turgenyev prózában írt költeményeinek első csoportja 1882-ben jelent meg először, nem könyvalakban, hanem folyóiratban. Latin szóval ezt a címet adta a válogatott költeményeknek: Senilia (öregkori munkák). A kiadóhoz intézett levelében így határozta meg műfajukat: költemények prózában. A levélben rövid előszót is írt s abban ezt a tanácsot adta az olvasónak: "Kedves olvasóm, ne fusd át ezeket a költeményeket egyfolytában; úgy bizonyosan megunnád s a könyv kifordulna kezedből. Olvass közülük innen-onnan: ma egyet, holnap is egyet: - valamelyik talán belehullat valamit a lelkedbe."

Mind a hetvenkilenc költemény élete utolsó éveinek termése (1878-1883). Sokáig azonban csak az első csoport darabjait ismerték, magyarra is csak azokat fordították le. A második csoport harmincegy költeménye 1930-ban, Párizsban került elő P. Viardot hagyatékából. Ezek egy részét az író bizalmasaknak érezte s ezért maradtak ki az első összeállításból.

Forrás: Szépirodalmi Kiskönyvtár 55. Turgenyev: Költemények prózában 72-73. old. - Új Magyar Könyvkiadó Bp. 1952.