Viselj
rám egy kicsit gondot!
Ne
ügyeld azt, amit mondok,
de
ha elszakad az ingem,
foltozgasd
meg, szeress engem!
Párosítsd
meg a harisnyám,
tartsd
a szobám mindig tisztán,
reggelimet
készítsd tejjel
s
kínálj magad mellett hellyel.
Minden napra
főzz ebédet,
csak
azt, amit a szegények,
de
amit adsz, kedvvel adjad,
mintha
adnád tenmagadnak.
Ha
anyámra emlékezném,
mint
az árnyék simulj mellém,
s
amit ő is adna mostan,
te
is add, de százszorosan!
Hogyha
volnék nyughatatlan,
takarjon
be puha paplan,
vesd
meg ágyam, s észrevétlen
simogass
meg a sötétben.
Hogyha
volnék tele sebbel,
kenni
testem ne feledd el,
hogyha
volnék mint a poklos,
légy
hasonló orvosokhoz,
hogyha
volnék kitaszítva,
rejtekedbe
fogadj vissza,
hogyha
volnék immár halva,
büszkén
fektess ravatalra!...
Jutalmad
tán semmi lészen,
csak
én leszek, de egészen,
fejtől
lábig, szívtől szájig,
minden
birtokoddá válik.
Elfeledném
az anyámat
s
már csak téged akarnálak
ébren,
alva... szólva, némán...
hogyha
gondot viselnél rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése