Hommage á
Kurtág
György és
Márta
csak
az ujjak az ujjak az ujjak
egy
oktávval a billentyűk fölött
mintha
nem is érinthetnék meg
ezeket
a tabukat
csak
az ujjak érinthetik egymást az ujjak
az
áthajló áthatoló átnyúló átbukó ujjak
ők ki se látszanak a
zenéből
ki
se hallatszik közülük a zene
*
ez
az új zene régi zene
ez
a régi zene új zene
nem
interpretáció nem előadás
nem
élmény és nem szerzemény
Kurtágék
nem Bachot játszanak
nem
Bachot és nem Kurtágék
„a táncosnő nem nő aki táncol”
aki
szól ami szól (mintha nem szólna)
valaki
más valami más mi ez? ki az?
a
közébük szorult évszázadok?
a
közülük kihullt évszázadok?
hogy
lehet megszólítani?
*
és
hogy lehet meghallgatni?
szinte
illetlen intimitás
illetéktelen
hallgatózás
mint
a lehallgatások
nem
meg – csak hallgatni lehet
tárgytalan
figyelemmel
odatapadni
az ő hallgatásukhoz
valami
obszcén bensőség a távolságban
az
együtt szó őstörténete
a
megtestesült duális
(1993)
Forrás: A ’84-es kijárat
– Antológia 26. old. – Szerkesztette: Kukorelly Endre - 7. szám – Pesti Szalon
Könyvkiadó 1995.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése