Arany János (1817-1882): A négy jövevény

Négy jövevény teremtés megtalála engemet,

Azoknak lépését követtem: nem követhettem;

Atyám, anyám parancsolt: tovább nem mehettem:

Veszedelem érte-é, vagy nem érhette-é?

gondolkoztam rajtok…

Azóta nem találkoztam egyikkel sem –

Találkoztam az egyikkel – Egy szépíró teremtéssel.

Több teremtés! több lakótárgyai a Helikonnak

Bús küszöbén sirató barátaimnak!

Én sírtam, zokogtam, óhajtoztam

Mikor kőfalaidhoz legyen csendesség és jó békesség.

Búsak voltak az éjszakák – Búsak voltak a Párkák!

Majd ha kivirított száraz ágon nyögdécselő galamb jajai között –

És akkor ezt mondja:

Utas megállj! ne menj tovább!

**

A négy jövevény nem régóta ismeretes. Mint Keresztury Dezső írja A szépség haszna című tanulmánykötetében (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973), a Széchényi Könyvtár színháztörténeti osztályán találta Salló Antal, oda került Szerdahelyi Kálmán (1829-1872), a jeles színész hagyatékából. A verscím alatt fiktív szerzőmegnevezés: „Csukat Nagy András debreceni poétától”. S a vers végén: „Szerdahelyinek emlékül ama nagy költőnek egy méltatlan tanítványa: Arany J.” A debreceni mesterkedőket csak karikírozni illett, de Arany titokban ízlelgette is. Debreceni fiatal korában lényeges dolgokat tanult tőlük, szeszélyes szórendet, barokk népi nyelvet, meghökkentő humort. Verse csúfolódás is, varázslat is: illogikus álomhangulata, mondathömpölygése, a pátoszt megkérdőjelező, bohókás pátosza, antik világ és anakronizmus egybejátszása: Füst Milán költészetének előre idézése. A félrecsavarodó állítások (mikor kőfalaidhoz legyen csendesség) s egy és több közt ingadozások (nem találkoztam egyikkel sem – találkoztam az egyikkel) Tandori Dezső áttört szerkezeteit, ellentmondásos építkezését előlegezik.

WEÖRES SÁNDOR kommentárja

Forrás: A ’84-es kijárat – Antológia 9. old. – Szerkesztette: Kukorelly Endre - 7. szám – Pesti Szalon Könyvkiadó 1995.