Rippl-Rónai József: Ágyban fekvő nő
Vigyázz anyám, ha jő a lompos este
s aludni tér, fáradtan, gyönge tested,
fordítsd meg kétszer a kulcsot a zárban
és nyomd le többször is a rézkilincset,
tipegj körül a fehér bútorok közt:
az ágy alatt s a kajlalábú szekrény
mögött imbolygó rémek leskelődnek;
s a kép a falon mért lóg olyan ferdén?
Jaj, jól vigyázz, az ívlámpák nem égnek,
a szűk utcákon gyilkosok lapulnak,
megtépázzák bokádig érő inged,
bűzös testtel párnáid közé bújnak,
papucsodban kísértetek csoszognak
s egy öregasszonyt ki védene itt meg,
mikor az égen gépmadarak úsznak
s a tág mezőkön halottak feküsznek?
Ki gondol rád, anyám, a furcsa éjben?
Talán csak én, szép szőke lányaiddal,
a toronyőr púpját vakarva szundít
s a hegyeken túl messze még a hajnal.
Préseld puhán ősz fejedet a párnák
ráncaiba, ím, éjfél közeleg már, -
ha föléd hajlik a kos-szarvú sátán,
ne mozdulj, tégy úgy, minthogyha aludnál.
Korunk 15. évf. 2.sz. (1940. február)
105-109. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése