2011. nov. 13.

Wass Albert: Virágok



Ha csókos szellő szárnyán
hangod zenéje kél,
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél.
Belőle csengve-zengve
ezer virág fakad,
s virággal szórja szerte
a TE tavaszodat.

De ha az esti csendben
elnyelnek lent a fák:
valahonnan kiserken
egy fekete virág.
Idéz az alkonyatba
egy könnyes, bús varázst,
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást.


(Forrás: Wass Albert Életműve Kráter Műhely Egyesület 2003.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése