Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még önmagamnál tovább nem jutottam
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok : magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
mint halottját az elhagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése