Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő
csengőké! A tiétek zavaros, mint mocsarak
habja! ti leborultok az Ércbálvány előtt!
döntsön az erőszak!
s döntött az Erőszak…
mi jogotok beszélni többé?
Nekem van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást mint bolond a
fegyverét! nem kiálthattok már:
én elkiálthatom:
Óh, Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen
fegyver! Jerikó trombitája! szólj!
falak, omoljatok hangjaitól!
gerincek, borzadjatok! Európában! és
Amerikában! Mert borzasztó az Igazság a
gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzong az Igazság a kövekben! ott ég a
hegyekben! árad a vizekben!
Óh tiszta, erős trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se!
mint ahogy nem hallgat a fájás az idegben,
míg megvan a betegség…
nem hallgat a vonzás a kőben, hogy
természetes irányba essék…
nem hallgat a madár, míg fészkébe nem ér…
nem hallgat a szél,
míg él…
*
Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom!
Igazság!
Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a
fegyverét, szegény testvéreim! s csak gyenge
izmotok maradt, csak puszta kezetek,
meztelen
mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát
ütheti esztelen
sem lázadni nem tud, sem meghajolni az
Ércbálvány előtt igazán –
de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Van-e reményed abban?
a sötét utakban?
Nem! – Csak a napban!
mely éget a kövön és ragyog a patakban.
Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak!
s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De én azt mondom: dönt majd az erős Nap!
Kitárom tiszta szavamat a Napra.
*
Ti eldobtátok a trombitát
De a trombita zeng tovább,
zeng, nem a ti kezetekben,
hanem a vízben, a hegyekben,
Erdélyben, felvidéken,
az égben,
s bennem!
Én sohse mondtam: „Dönt majd az erőszak!”-
most mondhatom, „Nem! nem!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése