Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják.
Megszelídültél. Naftalinba tetted
a kötelet s előkerült a kolbász.
Azt hallom, hogy szeretnek.
Trézsi anyánk! jó öreg Ferenc Jóska!
Tisza István: esze mint a borotva!
bölcs vezetőnk, Rákosi! Ha az ember
meg nem szökik, megszokja.
Lehet utazni, csendesen morogni
s lopni - várhatsz-e helytartóktól többet?
Olbricht, Bierut, Gottwald, Ulbrich, Novotny:
mind elmarad mögötted.
Álnok vagy, szkizofrén, provinciális
s hazug. Opportunizmusod csigája
hány orosz elvtárs nadrágján mászott fel!
Többnyire nem hiába.
Erős vagy. Néked a hatalom minden,
más nem számít. Ezért, hogy alkirályi
székedből még legjobb barátaid sem
tudtak kiintrikálni.
Egy népet segítettél megalázni
a szovjetnek. Függetlensége álmán
tipródsz fölényes közönnyel mint Pálffy,
Bach Sándor, Tisza Kálmán.
A szabadság csodaszarvasát űztük
négyszáz éve. De ki fut most utána?
Te érted el. Szívós vagy. Egy országot
toltál át Ázsiába.
Tiéd a jelen. Agyoncenzúrázott
múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben
hallod-e újra, hogy Rajk barátod
nyakcsigolyája reccsen?
Ha altatóval sem tudsz már aludni:
Tóth Ilonka sóhaja utolér-e?
s Losonczy hörgése, akinek kását
töltöttél tüdejébe?
Mint vízalatti, elmerült harangok:
hintáznak-e hajnal felé ágyadnál
a tizenhat esztendős iskolások,
kiket felakasztattál?
És a jövő? Aki még el nem gárgyult,
az ismeri a kilövőpályákat,
miket Brezsnyevék szerte a Dunántúl
gyér erdeibe vágtak.
Ha háború jön, rajtunk kezdi. A föld
olajfestéke hámlik. Izzó szőre
leperzselődik. A Balaton fölforr,
gázfelhő lesz belőle,
a városok rizsporrá kenődnek szét,
halálsugarak csapnak fel az égre,
és nem marad se sír, se rom, se emlék.
Más nem lehet a vége.
Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok
csámcsognak körül és ha meghalsz, tested
díszsírba kerül. És hol vannak ők már,
akik utat kerestek,
hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya
közt magunkat békésnek és szabadnak
tudjuk egyszerre? Nagy Imre így kívánta.
Őt is felakasztattad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése