Szerelem töviben akadott szegény rab,
Elméje bújdosik, mihelyt felkél a nap,
Éjszaka is szeme semmi álmot nem kap.,
Lelke, szíve nincsen az maga testiben,
Azok tűle mentek mert szeretőiben;
Kénytelen úgy élni, kell annak kedviben,
Kinek szíve, lelke tartatik keblében.
Ne csudálj hát engem, te az én szeretőm,
Elég az, hogy nincsen te kivőled erőm,
Lelkemmel, kivel birsz, légy inkább segítőm,
Tudván hogy te lehetsz kínomban enyhitőm.
Ébreszt és éleszt engem az te két szemed:
Rólam azért őket, ha lehet, le ne vedd,
Sőt kedvedet hozzám mindaddiglan neveld,
Míglen tőlem áldást érdemelhet neved.
Azt akkor méred meg, ha kedvedben fogadsz,
És kiesnem abból életemben nem hagysz;
Higyj, hogy hív szolgádra holtodiglan akadsz,
Ha szép számnak száddal sok szép csókokat adsz.
*
Apja Madách Péter kapitány, a végbeli harcok katonája, - ő maga Nógrád megye szolgabírája, később alispánja volt, és alsósztregovai birtokain gazdálkodott. Rokona volt Rimay Jánosnak, akinek verseit nagyrabecsülte és le is másolta, hogy majd kiadja. Sajnos, ez a gyűjtemény - jórészt ma már ismeretlen Rimay-költeményekkel - elveszett. Madách verseit a Radvánszky-család sajókazai levéltára őrizte meg, azonban felfedezőjük, Radvánszky Béla, összevétve Rimai kezeírásával, valamennyit mint Rimay verseit adta ki. Tévedését Eckhardt Sándor mutatta ki és Rimay munkáinak új, kritikai kiadásából a Madáchnak tulajdoníthatókat már kihagyta. A kéziratot ma a Széchenyi Könyvtár őrzi.
Kiadásai:
Kiadásai:
- Rimay János munkái. Kiadja Radvánszky Béla, Bp.,1904.
- Radvánszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár versei,, 1590-1647. Irodalomtörténeti Közlemények, 1901.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető Könyvkiadó, Bp.,1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése