Úntalan sóhajtva, s Istenhez óhajtva,
Enyhitsük sorsunkat.
Világot ösmérve, s hivságot gyűlölve,
Felejtsük el búnkat,
Verseket koholva, s azokat faragva,
Mulassuk magunkat.
De eszrevehetem, nincsen készületem,
S ahhoz való könyvem.
Nincsen papirosom, úgy hozta rabsorsom,
Emésztődjék szívem.
Se téntám, se pennám, - hát hogy folyhat vénám,
S versszerző jókedvem?
Ahol nincsen ténta, szűk ott a poéta
Az vers csinálásra.
Nincsen azhol penna, még Naso sem írna
Verset papirosra;
Nem lehet irása, kinek papirosa
Nincsen firkálásra.
Ember jókedvébül, csendesült elmébül
Szokott verset írni.
Szive búsultában, bézárt fogházában
Inkább szokott sírni.
Az búnak inségét, mérge dühösségét
Nem könnyű megbírni.
Ugyan mégis az bút, mely én szivemre fút,
Mint lehet, elűzöm;
Azmi jut elmémre szóknak bötüire
Feljegyzem, felfűzöm.
Vers koholásával sorsom unalmával
Bánatomat főzöm.
Versem koholása, s olykor faragása
Adhat mégis dolgot.
Szokatlan munkámban, henyélő vóltomban
Foglalatosságot.
Üdöm töltésére, s bú felejtésére
Egy kis mulatságot.
Kezdem hát munkámat, nem hagyom magamat,
Henyélő nem lészek;
Balszerencsém sorsán, lábaimnak vasán
Könnyebbülést tészek;
Isten kegyelmébül, s versem fűzésébül,
Megpihenést vészek.
*
Koháry István (1649-1731) Csábrág várában született. A jezsuiták nagyszombati kollégiumában tanult, majd a bécsi egyetemen. 1667-ben hazatért, átvette apai örökét, a honti főispánságot és a füleki főkapitányságot. Ez időtől fogva minden idejét a török elleni harc kötötte le.
1681-ben királyi tanácsos és kamarás.Ugyanakkor ezredessé nevezik ki. Nem csatlakozott a kurucokhoz, noha Thököly igyekezett őt magának megnyerni. 1682 augusztusában a török és kuruc hadak ostrom alá vették Füleket. Az őrség a várat feladta, Koháry pedig Thököly fogságába esett. Regéc, Munkács, Tokaj, Patak és Ungvár börtöneiben raboskodott, s csak Thököly bukása után szabadult, 38 hónapi fogság után.
Ezután ismét harcolt a török ellen, részt vett Buda visszafoglalásában is. 1687 őszén Eger ostrománál jobb karját golyó roncsolta szét és egész életére nyomorékká tette. Rákóczi szabadságharca idején is a király hűségén maradt. Ezredet állított a kurucok ellen. Labancsága jutalmául már korábban grófi rangot nyert, 1714-ben pedig az országgyűlés országbíróvá választotta. 1731.március 29-én halt meg.
Thököly fogságában versek "koholásával" vigasztalta magát, s mivel papírhoz nem jutott, csakúgy fejben formálta költeményeit. Később, öregen, a béke éveiben, házi káplánjának lediktálta verseit, és öt füzetben, 1720-26 között kinyomatta.
Modern kiadásban e versek csak szórványosan jelentek meg. Életrajzát Illésy János (Karcag, 1885), Komárik István (Kalocsa, 1891) és Vékony István (Kecskemét, 1915) írta meg.
1681-ben királyi tanácsos és kamarás.Ugyanakkor ezredessé nevezik ki. Nem csatlakozott a kurucokhoz, noha Thököly igyekezett őt magának megnyerni. 1682 augusztusában a török és kuruc hadak ostrom alá vették Füleket. Az őrség a várat feladta, Koháry pedig Thököly fogságába esett. Regéc, Munkács, Tokaj, Patak és Ungvár börtöneiben raboskodott, s csak Thököly bukása után szabadult, 38 hónapi fogság után.
Ezután ismét harcolt a török ellen, részt vett Buda visszafoglalásában is. 1687 őszén Eger ostrománál jobb karját golyó roncsolta szét és egész életére nyomorékká tette. Rákóczi szabadságharca idején is a király hűségén maradt. Ezredet állított a kurucok ellen. Labancsága jutalmául már korábban grófi rangot nyert, 1714-ben pedig az országgyűlés országbíróvá választotta. 1731.március 29-én halt meg.
Thököly fogságában versek "koholásával" vigasztalta magát, s mivel papírhoz nem jutott, csakúgy fejben formálta költeményeit. Később, öregen, a béke éveiben, házi káplánjának lediktálta verseit, és öt füzetben, 1720-26 között kinyomatta.
Modern kiadásban e versek csak szórványosan jelentek meg. Életrajzát Illésy János (Karcag, 1885), Komárik István (Kalocsa, 1891) és Vékony István (Kecskemét, 1915) írta meg.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető Könyvkiadó, Bp.,1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése