Sűrő könyvhullással, gyakor sóhajtással
Emlétem én sorsomat.
Mert bánatim árja, bús szivemnek jajja
S boldogtalanságomat
Naponkint neveli, szivemet epeszti,
Újítván fájdalmimat.
Szívbéli sebeim, szerencsétlenségim
Óránkint nevekednek,
Sok fohászkodásim, gyakor jaj-mondásim
Szintén megemésztenek,
Elmúlt reménségem, nőttön-nő inségem,
S bánatim nem kímílnek.
Mindenben ismerem, szivem kínját érzem,
Sebeimet jajgatom,
Az álnok szerencse kegyetlen bilincse
Rajtam vagyon, jól látom,
Mert mikor nyugovást, várnék megujulást,
Haragját tapasztalom.
Velem mostoháúl, nagy kímíletlenűl
Bánék, minden jól látja,
Minden örömemet, várt reménségemet
Ő bánatra fordítja.
Valamit elkezdek, semmit nem végezek
Boldogúl, mert elrontja.
Mindenkor háborút, nyugvás helyett hoz bút,
Ellenem hadakozik.
Sok keserűséget, szivbéli inséget
Hoz reám, s meg nem szűnik,
Valamig életem el nem fogy, azt vélem,
Haragja el nem múlik.
Mostoha kezei és mérges nyíljai
Ejtnek halálos sebet,
Ritka mosolygási és apolgatási
Osztnak keserű mérget.
Gyakor változása, állhatatlansága
Nemz reméntelenséget.
Gonosz fösvény marka, ki méreggel rakva
Nyújt kis jó után sok bút,
Kincses adománya, mint Ethnának lángja
Skorpiókkal rakott út,
Aki jovát veszi, ottan viszély éri,
Követi, s utána fut.
Kinek jovát osztja, szabadságtúl fosztja,
Rekeszti hálójába,
Onnan szabadulni, csendességet érni
Nem lehet, mert markába
Az üstökét tartja és hóltig jártatja
Ő Labirintussába.
Nem bízom ő benne, mert minden jó kedve
Teljes keserűséggel,
Egy maroknyi mézzel ha kínál, epével
Tetézi sok ínséggel
Kinek kezét nyújtja, veszélybe taszítja,
Jádzik kegyetlenséggel.
De hiszem, az Isten hogy kegyelmes lészen,
Megszán, szegíny fejemet.
Az szerencse ellen ő felemel engem,
Megsegíti ügyemet.
Sok bánatim után, üdvösségnek útján
Viszi mennybe lelkemet.
*
Petrőczy Kata Szidónia (1664-1708) az első jelentős magyar költőnő felvidéki főnemesi család gyermeke volt. Anyját, Thököly Erzsébetet, születésekor elvesztette. Apja csatlakozott a Wesselényi összeesküvéshez, ezért menekülnie kellett. A magára hagyott gyermeklányt rokonai nevelték, majd Lengyelországba került, - itt élt aztán férjhezmenéséig. Lengyelül, németül, szlovákul tanult meg eközben.
1681-ben, 17 éves korában feleségül ment Erdélybe, Pekry Lőrinchez, Thököly barátjához és párthívéhez. Néhány év után férjét - Teleki Mihály ármánykodására - börtönbe vetették, s neki kellett kiszabadítania. Pekry, bosszújában, Magyarországra, majd Bécsbe menekült (felesége is követte), átállott a király pártjára, sőt áttért a katolikus hitre, - magas katonai rangot és grófi címet kapott az udvartól cserébe.
A Habsburg-ellenes környezetben nevelkedett, vallásos protestáns asszonyt mindez mélységesen elkeserítette. Ehhez járult a kínzó féltékenység is: úgy tapasztalta, hogy férje más asszonyhoz pártol. Ő maga egymásután szüli gyermekeit - összesen tizenegyet hozott a világra, de csak hat lányát nevelhette föl, öt kisfiát csecsemőkorban kellett eltemetnie, - testileg is betegnek érezte magát, valami keléses betegség gyötörte. Maga vigasztalására titkos versekben panaszolta el szenvedéseit s a német vallásos irodalomhoz fordult.
Lefordította és kiadta A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelki esméretének kínja címen Mayer János pietista író könyvét. Pekry 1695-ben minden birtokát visszakapta Erdélyben, s előkelő méltóságokat töltettek be vele. A Rákóczi-szabadságharc hírére Szeben várába menekítette cslaádját, maga pedig a kurucok ellen fordult. Csatát vesztett, Rákóczi elé vitték, - újból visszatért ekkor a régi zászlóhoz s Rákóczi őt bízta meg az erdélyi hadak fővezérletével.
Petrőczi Katát azonban Rabutin, a császáriak erdélyi főparancsnoka fogságra vetette Szebenben leányaival együtt, és csak hosszas alkudozásokra engedte őket szabadon, jó egy év után. A szebeni fogság idején készült második fordítása: Kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú XII Liliom, a német Arndt János munkája után. Azután jóban-rosszban követi férjét a váltakozó szerencsével hullámzó erdélyi csatákban. A sibói vereség után együtt menekülnek Moldván át Rákóczihoz. A fejedelem a vagyonát vesztett Pekrynek Huszt várát rendeli otthonául.
Pekry ismét visszafoglalja Erdélyt. Felesége vele tartott ekkor is, de amikor 1707 őszén megint Rabutin kerekedik fölül, az asszony már betegen, szélütötten menekült Huszt várába. Betegágyában újra Arndt írását fordítja, a Jó illattal füstölgő igaz szív-et. A függetlenségi harcok bukását már nem érte meg: 1708 októberének utolsó napjaiban halt meg Rákóczi szentmiklósi kastélyában.
Költeményei - 49 vers - kéziratban maradtak ránk, ezek is csak későn, a múlt század második felében bukkantak elő. Thaly és Toldy Ferenc másoltatták le. Mivel az eredetinek hosszú időre nyoma veszett, e másolatokból adta ki Harsányi István és Gulyás Pál a verseket az Irodalomtörténeti Közlemények 1915-ös évfolyamában. A kézirat azóta újra előkerült,m a M.Tud.Akadémia kézirattára őrzi.
Petrőczy Katáról és költészetéről az első ismertetést Thaly Kálmán írta, bőséges szemelvények kíséretében.
1681-ben, 17 éves korában feleségül ment Erdélybe, Pekry Lőrinchez, Thököly barátjához és párthívéhez. Néhány év után férjét - Teleki Mihály ármánykodására - börtönbe vetették, s neki kellett kiszabadítania. Pekry, bosszújában, Magyarországra, majd Bécsbe menekült (felesége is követte), átállott a király pártjára, sőt áttért a katolikus hitre, - magas katonai rangot és grófi címet kapott az udvartól cserébe.
A Habsburg-ellenes környezetben nevelkedett, vallásos protestáns asszonyt mindez mélységesen elkeserítette. Ehhez járult a kínzó féltékenység is: úgy tapasztalta, hogy férje más asszonyhoz pártol. Ő maga egymásután szüli gyermekeit - összesen tizenegyet hozott a világra, de csak hat lányát nevelhette föl, öt kisfiát csecsemőkorban kellett eltemetnie, - testileg is betegnek érezte magát, valami keléses betegség gyötörte. Maga vigasztalására titkos versekben panaszolta el szenvedéseit s a német vallásos irodalomhoz fordult.
Lefordította és kiadta A pápista vallásra hajlott lutheránusok lelki esméretének kínja címen Mayer János pietista író könyvét. Pekry 1695-ben minden birtokát visszakapta Erdélyben, s előkelő méltóságokat töltettek be vele. A Rákóczi-szabadságharc hírére Szeben várába menekítette cslaádját, maga pedig a kurucok ellen fordult. Csatát vesztett, Rákóczi elé vitték, - újból visszatért ekkor a régi zászlóhoz s Rákóczi őt bízta meg az erdélyi hadak fővezérletével.
Petrőczi Katát azonban Rabutin, a császáriak erdélyi főparancsnoka fogságra vetette Szebenben leányaival együtt, és csak hosszas alkudozásokra engedte őket szabadon, jó egy év után. A szebeni fogság idején készült második fordítása: Kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú XII Liliom, a német Arndt János munkája után. Azután jóban-rosszban követi férjét a váltakozó szerencsével hullámzó erdélyi csatákban. A sibói vereség után együtt menekülnek Moldván át Rákóczihoz. A fejedelem a vagyonát vesztett Pekrynek Huszt várát rendeli otthonául.
Pekry ismét visszafoglalja Erdélyt. Felesége vele tartott ekkor is, de amikor 1707 őszén megint Rabutin kerekedik fölül, az asszony már betegen, szélütötten menekült Huszt várába. Betegágyában újra Arndt írását fordítja, a Jó illattal füstölgő igaz szív-et. A függetlenségi harcok bukását már nem érte meg: 1708 októberének utolsó napjaiban halt meg Rákóczi szentmiklósi kastélyában.
Költeményei - 49 vers - kéziratban maradtak ránk, ezek is csak későn, a múlt század második felében bukkantak elő. Thaly és Toldy Ferenc másoltatták le. Mivel az eredetinek hosszú időre nyoma veszett, e másolatokból adta ki Harsányi István és Gulyás Pál a verseket az Irodalomtörténeti Közlemények 1915-ös évfolyamában. A kézirat azóta újra előkerült,m a M.Tud.Akadémia kézirattára őrzi.
Petrőczy Katáról és költészetéről az első ismertetést Thaly Kálmán írta, bőséges szemelvények kíséretében.
- Irodalom és művelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Az első magyar költőnő, báró Petrőczy Kata Szidónia gróf Pekry Lőrincné élete és versei. Budapest, 1889.
- Petrőczy Kata Szidónia élete és munkái. 1664-1708. Budapest, 1904.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető Könyvkiadó, Bp.,1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése