Seregek hadnagya s vitézek strázsája,
Ki lakol az egekben,
Onnét intesz, rendelsz és karodon viselsz,
Mert Úr vagy magas mennyben,
Áldod bátor szívvel, harchoz erős kézzel,
Ki harcol te nevedben.
Mert egyedül Isten, ki vitézzé tészen;
Vehetsz erőt kezébűl.
Nem jün ő fegyverrel, de csak tekintettel
Parancsol az egekbül;
Nézi az szíveket, és nem az erőket
Nem vér hadat tegezbűl.
Méltó hágy kegyelmét, kérned segedelmét
Ily hatalmas vezérnek.
Kitűl áldást vehetsz, és romlást is nyerhetsz,
Ha nem teszel kedvének.
Magasztal kit akar, és mást porba takar,
Nagy ereje kezének.
Ellenség gyors lovát látván, s éles kardját,
Ne rémülj el szívedben.
Fene párducbőrit, tigris- s farkasszőrit
Bátran nézzed mezőben,
Allah-kiáltása, dob s trombita szava
Ne hasson füleidbe.
Álgyú ropogása, mint ég csattogása
Rettenthetne szívedben,
Sok sűrű kopia, kiterült zászlója
Háboríthat elmédben,
A sok festett pais, nyíl hegyes vasa is,
Mit nem tüntet szemedben?
Dávid parittyával, Gedeon lámpással
Ellenségit meggyőzte;
Az erős Sámsom is, csak szamár állal is.
Filiszteust megverte.
Sátorában Jahel Sisárát vas-szeggel
A földre leszegezte:
Mert az Úr volt vélek, s bátorodott szívek;
Nem bíztanak fegyverben:
Mert hol Isten harcol, ott a pogány oszol,
Futnak s bújnak rejtekben.
Vesznek azért gyakran, akik bíznak bátran
Magános erejekben.
Mostan paisodat tisztítsd, s páncélodat,
Sisakod vedd le szegről.
Élesítsd kardodat, s hízlaljad lovadat,
Fogd ki az eke mellől,
Ne bízd magad másra, hogy ne jűjj romlásra,
Hanem magad menj elől.
Bozduljon fel véred, terjeszd régi híred,
Ne rettenj pogány hírtűl.
Te éles tőrödet s kemény fegyveredet
Hízlaljad török vértűl,
Áldozzad rút vérét, nyisd fel dögös erét,
Kérj segítséget égbűl.
Hazánk rontására, s népünk rablására,
Hogy a pogány készülne,
Régi vitézeknek scythiai vérnek
Írtam, meg ne rettenne,
Hanem régi Márshoz s hadakozó társhoz
Társul mellé sietne.
*
Felvidéki eredetű, vagyonos földbirtokos családja előkelő főúri családokkal tartott rokonságot. Apja - Beniczky Ferenc váci főkapitány - korán a katonaéletre fogta, fiatalságát a végvárakban töltötte. Katonai érdemeiért királyi birtokadományban is részesült. A katonáskodás évei után visszavonult gazdálkodni a Vág mellé. Élete végéig agglegény maradt, közhivatalt nem vállalt, de az előkelő rokoncsaládoknál, mint főemberszolga, gazdasági ügyeket intézett. Volt Draskovich nádor özvegyének teljhatalmú jószágkormányzója, majd 1654 után az esztergomi érsek udvari kapitánya, udvartartásának vezetője. A dúsgazdag Vízkelethyné halála után hosszú és kínos birtokpörök szakadtak nyakába, e pörök izgalmai közepette, 1664 februárjában nagyszombati házában halt meg.Végrendeletében maga gondoskodott versei kinyomtatásáról. Öccsét bízta meg, hogy "adjon elegendő költséget" e célra Bartók István esztergomi kanonoknak, aki rövid előszóval még a költő halála évében ki is adta a Magyar Ritmusok-at. Az 1664. évi első kiadást 1806-ig még 16 követte. E költemények ritkán többek lapos bölcselkedéseknél, mégis valamikor nagy olvasottságnak örvendettek. Modern kiadásuk nincsen. Beniczky életének adatait Komáromy András (Történelmi Tár 1885., 1888. és Századok 1887. évf.) foglalja egybe. Kiadásunk a harmadik, 1675. évi lőcsei kiadás szövegét vette alapul.
*
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század, Magvető Könyvkiadó Budapest, 1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése