Rimay János (1569-1631): Balassi-ciklus I. (1594.)

Az Nagyságos Gyarmathi Balassa Bálintka Esztergam alá való készületi, készületiben való imádsága,, s mit példázott légyen az ő fejér vörfölyes kamokából csináltatott zászlója, kin hárfájával Dávid király vagyon térdén telepedve öszvefogott s felemelt két kezeivel írva

Ad notam: Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét...

Bocsásd szent lelkedet

Égből, Úr Isten, mellém,

Ki vezérljen s gonoszt

Ne hagyjon jőni felém,

Félelmem ne legyen,

Óltalmába vegyen

S hozzon szent szivet belém.

Az te jó vóltodért

Távoztasd el vétkemet,

Ójjam magam tőle,

S gyűlöljem mint mérgemet,

Ne vess el előled

S el se űzz mellőled,

Halld kegyessen értemet.

Látván szép hazámnak

Hogy kiki óltalmára

Fegyvert készít, s megyen

Megszabadulására,

Szivem repös, vidul,

S csaknem lábra indul,

Oly víg minden javára.

Az te szent Fiadért

Láss engem is olly jóval

Szolgálhassak néki

Értékkel szabadságát

S bár érje halálát

Vígan éltem azonnal.

Semmi vér-hullásom

Drága ne legyen érte,

Mert nekem mind jovát,

S mind sovát elvegy mérte,

Az az, hol viditott,

Hol meg szomoritott,

Kedvemet búval érte.

Szokás de anyjának

Rongálva édesgetni

Fiát, hogy erkölcsét

Tudhassa ékesgetni;

Hogy lehetnék szeligy,

Engem is ért bús igy

S akart úgy kesergeti.

Illy szüksége napján

Tőle messze nem válom,

Ha egyébbel nem is

Jó példámmal szolgálom,

Fogyatkozott érték

S értékletlen mérték

Nem bocsát sokra, s bánom.

Olvad mert mértéke

Nemzetemnek,fogy s apad

Böcsüllet, szerencse

Rá csak gyengén sem akad,

Azmihez kapna is

S közi nagy vólna is,

Előle más elragad.

Sok bú éri, gyötri

Végtelen reménségét,

Titkos ohajtással

Kesergi szegénségét,

S az inkább kinozza

Hogy ölben hordozza

Halálos ellenségét.

Fejet kell hajtanunk

Nyomorodott igyünkkel,

S tőled kell óltalmat,

Erőt kérnünk hitünkkel;

Erőnk mert hól fogyott,

Te segélsz harcolsz ott,

Vagyon régen hirünkkel.

Rakva lévén hitem

Irgalmad erejével,

Épít egy zászlócskát

Kezem ő elméjével,

Kit kövessen bátran

Lelkem fáradatlan,

Ha vív ellenségével.

Az zászló kamoka,

Fejér s éppen vörfölyés,

Rajta Dávid írva,

S hárfájával nagy zöngés:

Keze felemelve,

Szive kiterjedve

S abban buzgó könyörgés.

Tej-fejér szín jegyez

Lágy szívet, engedelmet;

Az vörfölye jegyzi

Az én sok veszélyemet;

Kiben mennyi szöglet,

Bennem annyi döglet

Sebheti én szivemet.

Régi vitéz király Dávid méltán hadnagyom,

Mert ő életében

Részem sokképpen vagyon,

Számkivetettségvel,

Számtalan inségvel

Ilhetem hozzá vagyon.

Eő vele emelvén

Ég felé fel kezemet,

Zsoltárát éneklem,

Hogy bocsásd meg vétkemet;

Áldj is jó voltodból,

Végy ki sok gondokból,

Rémítsd ellenségemet.

Sok keserves búmot

Hajtsa el hárfa hangja;

Csendeszedjé azzal

Szívem sebhítő langja;

Mint Saul kórsága,

Szívem bosszusága

Múljék, pöngését hallva.

Reménségem lévén,

Szálljon lelkem sérelme;

Lám meglágyult szívem

Mint kamokának selyme:

Valamint akarod,

Úgy hajtogathatod,

Te légy is segedelme.

Igazgasd s vezéreld

Én igyekezetemet;

Meg ne utáld szómot

S felemelt két kezemet,

Kikkel lelkem magát,

Adja néked s néz rád,

Vigyáztatván szememet.

Megnyugodott szívem

Hadnagyomnak példáján,

Sok keserve után

Ki vigadott bőv jován;

Gyakorta vólt útált,

Szenvedett sok bút, kárt,

Élt könyves étke saván.

Az én életem is

Szenved soktól útálást,

Kiki ő magától

Eltaszít s ád megválást,

Sok, szememben, jót szól,

S másutt csapkod arcól,

Fáraszt búval, nyavalyást.

Irégységnek helye

Hogy rajtam már nem lehet,

Kit az jó szerencse

És kincs magán viselhet,

Gyülölség terhell, űz,

Kit szegénység rám fűz,

Alatta alig mehet.

De legyen kedvednek

Rajtam jó szánt tanácsa,

Csak lelkemet átok

És kárhozat ne bántsa:

Lelkemet hitemmel

És idvösségemmel

Haragod le ne rántsa.

Ennek penig minthogy

Krisztus fondamentoma,

És te igaz hited,

Ki nem lehet megbontva,

Az Krisztust tisztelvén

És hitednek hivén,

Nem lehet rám nem ontva.

Csókkal s áldásokkal

Szent kezedhez békélvén,

Már útra indulok

Duna mellett lemenvén

Vég Esztergam alá,

Kinek most kőfala

Reng, álgyúkkal töretvén.

Ott vár nemzetemnek

Szép sátoros tábora,

S egyéb sok rendeknek

Sűrő nagy zászlós hada.

Ki sáncot ás, épít,

S ki kart, szivet készít,

Igyekezvén ostromra.

Régtől várta szívem

Ezeknek törtínetit,

Hogy érhesse ezzel

Hazámnak épületit.

Nézvén szabadságát

S rabságból váltságát

S újjuló szépületit.

Azért bizván megyek

És buzgó örömemmel,

Nem gondolván semmit

Kedves veszedelmemmel.

Ám váltsa bár magát,

S nyerje szabadságát

Holtom-hozó sebemmel.

Tartsa jelül magán

Érte kifolt véremet,

S azzal egybe vegye

Hiremet és nevemet,

Hogy mivel tartoztam,

Vigan rá osztottam,

Hivén szent Istenemet.

*

Rimay János fiatalon Balassi Bálint környezetébe került. Bizalmas embere volt a főúrnak és tanítványa a költőnek. Balassi nyomában haladt és élete feladatának tekintette hogy mestere költészetét az utókor számára megmentse és nyomtatásban az egész nemzet közkincsévé tegye. Tervét nem tudta megvalósítani, de az első Balassi-kiadás sajtó alá rendezői a mester verseit együtt adták ki a tanítvány Rimay költeményeivel. Balassi halála után Nógrádba, alsósztregovai birtokára vonult vissza.

Az evangélikus valláshoz ragaszkodó költő, noha szoros kapcsolatai voltak a Felvidék királypárti főuraival, megőrizte lelki függetlenségét. Ellenben, amikor a nemzet függetlenségéért, fegyvert fogott, egész lelkével Bocskai István felkelése szolgálatába állott. A fejedelem tanácsosa kincstartója és belső titkára lett. Ő írta a fejedelem leveleit és költészetével is a felkelést szolgálta. A függetlenségért vívott harcok irodalmát az ő versei vezetik be, megütve már ekkor azt a hangot, amelyen a kuruc költészet, a Rákóczi-kor költészete fog szólani. A Bocskai halála utáni időkben ugyancsk vállalt diplomáciai megbízásokat, többször megfordult Konstantinápolyban. Bethlen Gábor első támadása idején a fejedelem megbízásából ismét Konstantinápolyban járt, de ezután már többé nem vett részt a függetlenségi mozgalmakban. Sztregovai magányában vallásos elmélkedésekkel és az élet hiúságain töprengő verseivel mindinkább befelé fordult. Divény várában halt meg, Alsósztregován temették el.

Rimay János életében, 1598 előtt, költeményei közül csak a Balassiakról szóló ciklust nyomtattá ki. Kisebb költeményei Balassi Bálint istenes énekeivel az 1632-1635 között megjelent első bécsi kiadás óta több mint negyven kiadást értek meg.

Műveinek kritikai kiadását Eckhardt Sándor rendezte sajtó alá: Rimay János összes művei.Budapest, 1955.
Életrajzát Ferenczy Zoltán írta meg: Rimay János.Magyar Történelmi Életrajzok.Budapest,1911.
Szövegközlésünk az Eckhardt-féle kiadáson alapul. Az ún. Balassi-strófákban megírt verseket technikai meggondolásból hat-soros versszakokba tördeltük.

(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII .század; Budapest, 1956.)