Hogy első csókban jó, szelid,
Lelkét lehellje rád,
A hosszu szenvedés után,
Ölébe kér anyád.
Szegénynek, hajh! ki mondja majd
- Lágy karja tártan áll -
Hogy gyermekét elébb, mint ő,
Ölelte - a halál?
Alvó fiú! keresztvized
Apád könyűje lőn,
Ki lágy bölcsővel várt, s kemény
Halotti padra tőn.
(Forrás: Kerényi Frigyes összes költeményei – Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Bp., 1875.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése