Listi László (1620-1663): A Magyar Márs III. részéből (Magyarország leírása)

(Részlet)

. . . . . . . . . . . .

Két szép halastókkal, s nagyszámú sok jókkal

Természet látogatta

Balatont és Fertőt, mivel mind a kettőt,

Halakkal megáldotta.

Kit hosszaságával s kit széles vóltával

Mérföldekre osztotta.

Alsó rész hazánknak és tartományunknak

Szomszédja a Tótország,

Akiben lakozott s régen hadakozott

Pannonusi sokaság;

Száva s Dráva között eben megütközött

Gyakran a sok pogányság.

Ezután horvátok, dalmaták és rácok

Élék lakóföldeket,

A tótok Zágrábban, horvát Bithyhomban

Teszik ülőszékeket,

Rácok Fejervárban, Nándor-Belgradumban

Veszik eredeteket.

Boszniák fővára s dalmátok határa

Az Adria tengerig,

Egyik rész töröknek, másik velencésnek

Szolgál mind ez ideig,

Egy szegletecskéje s kicsiny részecskéje

Maradott meg mindvégig.

Felföld a Dunával kezdődik Pozsonynál,

Késmárk hegy a határa,

Carpaticus hegyek amelyek terjednek

Szintén Máramarosra

Kövekkel bévesek, nagy hegyes s völgyesek,

Nyúlnak Erdélyországra.

Határosi ennek s nevezett helyeknek

Morva és a Slésia;

Csak szomszédságában, közel ő magában,

Találtatik Russia,

Jeles nemzetséggel s sok szép nemességgel

Tündöklő Polonia.

A Máramarosból és kőszikláiból

Tisza vize származik,

Nagy gyönyörűségel, felföldet bőséggel

Általfolyván s meghizik;

A folyóvizekhez, mondom, mindenikhez

Halakkal elérkezik.

E felszélről valók királyunk-uraló

Hazánknak felső része,

Sok szép városokkal, Pozsony- s Nagyszombattal,

Vagyon felöltözése;

S Trencsén, Vág vizének, a Dunában ennek

Vagyon beférkezése.

Beszterce és Selmec, Nyitra s pénzes Körmec

Sok aranybányáival,

Egyebeket felmul, kevély s igen dúl-fúl

Tündöklő aranyival,

Gazdagétja népét s hazája nemzetét

Sok ezüst tallérival.

Ellenben Budának, a Pest városának

Vác határos szomszédja,

Ki nem ér csak kézzel, Eger hozzá közel,

Vitézek oskolája;

Kassát nemességgel s más egyéb szépséggel

Akarmelyik sem dulja.

Szepes vármegyében s a hegyek mentében:

Szép tizenhárom város,

Kik Luglyó várától és ennek urától,

Volt régenten nagy áros,

Kiket Zsigmond király eladott s sokban áll,

Nemzetünknek is káros.

Kalocsa dél-szélre, nap menetelére

Felépittetett vala,

Amely érsekséggel s egyházi szépséggel,

Híres és neves vala;

Bács nagy régiséggel, Szeged mezőséggel,

S a Tisza folyja vala.

Tiszán általkelvén, s részére érkezvén,

Vagyon Debrecen s Várad,

Kiknek nemzetünk közt s mind a pogányok közt,

Emlékezeti árad;

Sok aranyozással a pénzgazdagétással

Nagy-Bánya el sem marad.

Ezen tartományban s felföld határában

Vagyon a Tömösvár is,

Mely nagy méltósággal és praefectussággal

Való kapitányság is,

Egész országunkban és vég-várainkban

Mert harmadik volt ez is.

Amas híres-neves, régiséggel kedves,

Severinum is itt volt,

Hol Trájánus császár, ki dicséretet vár,

Hidat építtetett volt,

Mely hidnak esvénye s csinált téteménye,

Helye is látható volt.

Ne szóljak bár semmit, s ne nevezzek ennyit,

Sok szép hires helyeket,

Akik országunkban és tartományunkban

Gerjesztették szívünket,

Ékes címerekkel és dicséretekkel

Rendben vehetném őket.

Hegyeknek, völgyeknek gyümölcsös erdőknek

Számát meg sem mondhatom,

Szép széles mezőknek s bortermő szőlőknek

Sokságát számolhatom,

Téjjel-mézzel folyó, földe gyümölcsös s jó,

Hazánkban tanálhatom.

Nem volt Hesperusnak s szép tartományának

Gyümölcsöző szebb kerte,

Az Alcyonusnak, sem Laomedonnak

Ékesebb világszerte;

Magyarország őket, mi hazánk ezeket

Gyümölcsével meggyőzte.

Mit szóljak boráról s termő buzájáról?

Bacchust s Cérest felmulta,

Aristhéust mézzel, s Neptunust is vízzel

S halaival megdulta;

Florát virágokkal, Paphoszt is rózsákkal

Ékesen felhaladta.

Több dicséretiről, nem szükség ezekről,

Musám, tovább beszélgess;

Az históriának, és rövid voltának

Szükség azért hogy kedvess;

Tovább is dolgodhoz s kezdett irásodhoz,

Méltó azért tekéngess.

Péter-Váradjánál, e nevezett várnál,

Tisza a Dunába foly,

Ő társaságához, s ennek folyásához

Magát foglalja ahol,

Mindaddig nem szünik, míg tengerben hunik

Addig gyorsasággal fol.

Carpaticus hegyek, kik között nagy völgyek

Voltak emlékezetben,

Más tartományt találsz, s túl ezeken számlálsz,

Amely vagyon Erdélyben:

A régi Dácia, dákusok hazája,

Mely volt régi üdőben.

Ennek fővárosa, kinek sok lakosa,

A szép Gyula-Fejérvár

Mely a Juliustul, vagy Gyula hercegtül

Hires s nevezetes már,

Városoknak feje s fejedelmek helye

Nagy régiségből immár,

Ennek szép városi, akinek situsi

Vádnak helyheztetésben,

Természet meglátta, sőt meg is áldotta

Mindennemű bőségben,

Nincs fogyatkozások, ha mi kivánságok,

Találtatik helyekben.

Szeben a legelső, s épületre felső,

Többinél tekintetesb,

Szászoknak elei, itt laknak fejezi,

S böcsületre érdemesb,

Mint magistratustól, s előttük-járótól,

Tőle fügne, mert nemesb.

Ennek csak szomszédja, s mondjam, határosa

Brassó, szép hegyeivel,

Magasan épitett s kősziklára szerzett

Sok szép épületivel

Kérkedhetik bizvást, megvan amit kivánt,

Hires erősségivel.

Vadnak szép vizei s forgó örvényei,

Mezeiben nagy bőség,

Ékes situsában és állapotjában

Találtatik dücsőség,

Természettől szállott, s csaknem reá állott

Mindennemű ékesség.

Ezüsttel s arannyal, sok metallumokkal,

Beszterce harmadikja,

Midásnak tárháza s Croesus kéncses háza,

Sokpénzü kamarája.

Darius kéncsének, sokszámu pénzének

Innen támadott árja.

Sok szép bányáinak s boros határinak,

Mért számláljam helyeit?

Akik régiséggel, tündöklő értékkel

Ékesgették hireit,

Az égig emelték s földre alig tették

Gazdagsággal népeit.

Negyedik Segesvár, aki nagy erős vár

Szép széles falaival,

Körülötte álló s magábanfoglaló

Nagy magas tornyaival,m

Ki ellenségének s reá-törőinek

Megfelel álgyuival,

Medgyes dicséretes, híres s nevezetes

Több városok közzé fér,

Szép magas tornyával, ékes állásával

Akármelyikkel elér;

Nagy bő jövedelme, kiért győzedelme

S kéncs foly reá, mint egy ér.

Szamos mosdogálja, molnait forgatja

Kolosvár városának:

Hossza s szélessége, kiterjed bősége

Messzére határnak,

Hires-nevezetes, kiért tekéntetes,

Ereje rakásának.

Tágas a mezeje, termő szép szőlője,

S bőves szép kenyerekkel,

Áros-emberinek s kereskedőinek

Kérkedik értékekkel,

Hányja s veti magát, érzi gazdagságát,

Teljes győzedelmekkel.

Itt van Szászsebes is, hire mert ennek is

Régiségtől származott,

Akire bő áldást, s nem is mondhatok mást,

Még természet is hozott,

Ez is előkelő, s a többi közt kellő,

S bőség rá szivárkozott.

Erdély szegletében, s ez ország szélében,

Székelyek is lakoznak,

Régi magyar vérből, scythiai nemből

Ezek is származtanak,

Azkik Attilától, legelső királytól

E földön maradtanak.

Egyenlő szabadság, nincs köztök parasztság,

Mind egyik nemességben,

Mind kicséntül fogva életek foglalva

Csak az egy vitézségben

Hazája-terjesztő s fejdelemszerető,

S állandó hűségében.

Ez az Erdélyország, drága kincses jószág,

És tündöklő uraság,

Ezüsttel, arannyal, sok metallumokkal

Dicsekedő boldogság.

Hogyha mi jót kévánsz, mindent benne találsz,

Tekintetes méltóság;

Kérkedjék India, ámbár magát hányja

Ganghes folyóvizével,

Hires Hispania, hogy természet áldja,

Ibérus fövenyével,

Jöjjön bár Lydia, s dicséretit írja,

Pactolus-víz kéncsével.

Mondhatom, Erdélyt is ekként természet is

Ezekkel megáldotta,

Szomszéd országoknál és tartományoknál

Mert feljebb magasztalta

Midőn mindezeket, kivánt valamiket,

Bőségesen megadta.

Az Aranyas vizét, ki folyja közepét,

Egyik is meg nem dulta,

Szamosnak folyásit s fövenye mosásit

Valaki megtanulta,

Hermus és Tagushoz, arannyal-folyókhoz

Bizvást hasonlithatta.

Ezüst talentumal és rézes tungokkal

Corynthus meg nem dulja,

Vas sulyosságával, vagy olcsóságával

Egyik is sem haladja;

Sónak sokságával, avagy bővoltával

Kérkedésben van módja.

A Cirene földjén s országa közepén

Jóllehet sok sót irnak,

Vagy hogy kunyhócskákat, vagy lakó-házakat

Ott csak sóból csinálnak;

De bizvást Erdélyben s ez ország részében

Várakat is rakhatnak.

Bőves szép lovakkal és szarvasmarhákkal

Idegen országokat

Táplálja és tartja, s nincsen is drágája,

Tanálni olyan jókat,

Bor a pincéjeket, s gabona csűröket,

S pénz tölti tárházakat.

Moldova egyfelől, Havasal másfelől

Erdélyt foglalják körül,

Mint erős bajnakság, e két Oláhország,

Vagynak jó segítségül,

Hogy bérohanása, avagy pusztítása,

Ne essék ellenségtül.

... Európában mássa, hazánknak mint társa,

S nincs is hozzá fogható,

Föld kerekségében, világ dücsőségben,

Nincsen felülhadható,

Isten irgalmából, egyedül magából,

Ennél jobbat adható;

Dücsőség kezdője, s minden jók termője,

A Magyarország lehet,

Mi kigondolható, jókat osztogató,

Véle más el nem érhet,

Minden gazdagságot s testi kivánságot

Ember belőle vehet.

*

Listi László (1620-1663) szász eredetű erdélyi család sarja. Apja már báró, szamosújvári főkapitány, Bethlen Gábor fejedelem bizalmas tanácsosa. Ő maga hazai és külföldi tanulmányait befejezve családjának magyarországi birtokain telepedett le. Otthonául oson megyében Köpcsény várát választotta. Közhivatalt nem vállalt, mégis, az udvar körében forogva, 1655-ben grófi címet szerzett. Beteges idegzetű, erkölcsi korlátokat nem ismerő gonosztevő, aki előkelő rokonságának, hatalmas vagyonának fedezetében szabadon garázdálkodott, sőt még fokozta és élvezte is botrányhősi hírnevét. Rejtélyes, borzongató gyilkosságok, közönséges bűntettek tapadnak nevéhez. A magyar bíróságokat a dúsgazdag atyafiság, köztük Wesselényi Ferenc nádor segítségével mindig sikerrel kikerülte, de amikor hamis pénzverésért Ausztriában elfogták, 1663 elején Bécsben lefejezték.

Költeményeit Bécsben, 1653-ban adta ki. A hasadtlelkű, kétarcú ember, mint költő, Zrínyi Miklós babérjaira pályázott. Lazaszövésű, terjengős, Balassi-strófákban megírt eposza, a Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete, Brodarics és a XVI. századi történetírók nyomán a mohácsi csatavesztést mondja el. Három kisebb verset írt ezenkívül, valamint a magyar királyokról és vezérekről egy lapos, költőietlen arcképsorozat-félét. Költeményeit újra Ürményi József adta ki (Pest, 1853), majd élete adatainak feltárása után Komáromy András: Listi László munkái, Bp., 1891.

(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető Könyvkiadó, Bp.,1956.)