Megsebessedvén s halálához közel lévén, hazájának, barátinak és az öccsének szól, Istennek könyörög s meghallgattatik, lelkét Istennek ajánlja, s elfogadtatik. Meghal s mennyország megörvendeztetik.
H a z á j á n a k s z ó l
Ihon, édes hazám! ez az jele, hogy szán
Életem igaz téged;
Hogy vérem húllását az kit két szemed lát,
Nem kéméllettem tőled,
S jobb immár meghalnom, hogynem búbot látnom,
Vagy elszöknem mellőled.
Keserves kinaid oly nehezek bár, hidd,
Hogy nagy méregnek tetsznek,
S ez mostani sebnél kiben még lelkem él,
Sokkal élesben metsznek;
Azok ölnek is meg, mondván: jer, fojtsuk meg!
S halálomra kéredznek.
Ó, vezértől-fosztott, rossz tanácsra osztott
Árva puszta hajlékom,
Reménségével csalt s bolondságtól ált-falt
Test-nyugotó árnyékom,
Ha' tér meg nyavalyád, hol gondodhoz az lát,
Ki nőtt fel csak játékon!
Im én már meghalok s nehéz, hogy nem látok
Szabadságodban módot,
Mert azkit vitézül anya világra szül,
Hogy igazgassa jódot,
Nem szólhat dólgodhoz, ha szól, haragot hoz,
S félben vész, azmit mondott.
Adja az Isten bár, hogy megszabadulj már,
De nehéz azt elhinnem;
Noha koporsómban, kévánt lelki jómban,
Kell már testemet vinnem,
Mert maga hasznával, préda kapásával
Szivét hizlalja minden.
B a r á t i n a k
Jó vitéz barátim, megszűkült magyarim,
Isten légyen hozzátok!
Lelketek javáért s jótok áldásáért
Vétkim megbocsássátok,
Hazátok óltalmát mint Isten erőt ád,
Ne hagyjátok, lássátok.
A t y a f i a i n a k s a z ö c c s é n e k
Minden atyámfia, kiknek már sok hija,
S te is, jó vitéz öcsém,
Nemzetem szépsége, hóltom ékessége,
Minden kedvem, szerencsém,
Kitől való váltom, mind nehezebb átkom,
Úgy tetszik, s terhem sincsen.
Az Úr Isten áldjon, veletek maradjon,
Szivetekben biztasson!
Jó hirt halálomban, tőletek-váltomban,
Ti fületek hallhasson,
Értem szátok áldást, örök magasztalást
Istenteknek adhasson.
Mondván: Idvözítsed s jóban részesítsed,
Úr Isten,, az ő lelkét
Mert Tebenned bízott, s Te igéddel hízott,
Téged magasztalt, félt, kért.
S noha vétkes fiad, mégis hozzád híjjad:
Lám már bűnéből kitért.
Mit mondhatok? Éltem, hol bátran, hol féltem,
Kedvvel, búval, panaszval;
Hol méltó vádlásban, több rágalmazásban,
Mert egész föld foly azzal.
Vétkemben rettegtem, jómban örvendettem,
S vigadtam az igazzal.
*
... Mint álgyu-golyóbis temérdek kőfalt is
Szokott meghasítani;
Ez könyörgésnek is mind eleje, vége
Kezde mennyekben hatni;
Csendeszség lőn menyben, s az Isten ekképpen
Kezde szájával szólni:
"Micsoda nagy erő hittel rakva s merő,
Hatá meg füleimet?
Miképpen tűrhessem, hogy földre ne vessem
Most az én szemeimet?
És meg ne tekintsem, vagy illykor ne mentsem
Meg az én hiveimet?
Nincs kedvesb áldozat s többet semmi sem hat,
Mint az keseredett szív,
Ki ivén hitemnek, sok esküvésemnek,
Szükségében hittel hív;
Minden kétségével, pokollal, vétkével
Igém fegyverével vív.
Megesküdt az én szám, mely órában hozzám
Felkiáltand az bünös:
Nem lehet vétkében oly undok, fertelmes
És megsenvedett büdös,
Hogy kedvvel ne lássam,s róla azt mondhassam,
Hogy jómra nem érdemös.
Menj el, te Raphael, s lelkét még, aki él,
Vedd csendeszen el tőle,
Immár hozzá készült, énnékem megfeszült,
Előttem kiterűle,
Vigy neki kegyelmet, és ne hagyj félelmet
Sohól lenni körűle!"
Az Ég megvidúla rajta sok tűz gyúla
Raphael elérkezék;
Mint test ruhából, minden tagaiból
Az Lélek levetkezék,
Méne fel mennyekbe, Ábrahám keblébe,
Kin menny megörvendezék.
Sok szép sereg angyal nagy háláadással
isten székit meggyülé;
Az Úrnak jótétét, bűnösnek megtértét
Vigadással örülé,
Föld megszomorodék, s holtát ez vitéznek
Siratá, keserülé.
*
Az evangélikus valláshoz ragaszkodó költő, noha szoros kapcsolatai voltak a Felvidék királypárti főuraival, megőrizte lelki függetlenségét. Ellenben, amikor a nemzet függetlenségéért, fegyvert fogott, egész lelkével Bocskai István felkelése szolgálatába állott. A fejedelem tanácsosa kincstartója és belső titkára lett. Ő írta a fejedelem leveleit és költészetével is a felkelést szolgálta. A függetlenségért vívott harcok irodalmát az ő versei vezetik be, megütve már ekkor azt a hangot, amelyen a kuruc költészet, a Rákóczi-kor költészete fog szólani. A Bocskai halála utáni időkben ugyancsk vállalt diplomáciai megbízásokat, többször megfordult Konstantinápolyban. Bethlen Gábor első támadása idején a fejedelem megbízásából ismét Konstantinápolyban járt, de ezután már többé nem vett részt a függetlenségi mozgalmakban. Sztregovai magányában vallásos elmélkedésekkel és az élet hiúságain töprengő verseivel mindinkább befelé fordult. Divény várában halt meg, Alsósztregován temették el.
Rimay János életében, 1598 előtt, költeményei közül csak a Balassiakról szóló ciklust nyomtattá ki. Kisebb költeményei Balassi Bálint istenes énekeivel az 1632-1635 között megjelent első bécsi kiadás óta több mint negyven kiadást értek meg.
Műveinek kritikai kiadását Eckhardt Sándor rendezte sajtó alá: Rimay János összes művei.Budapest, 1955.
Életrajzát Ferenczy Zoltán írta meg: Rimay János.Magyar Történelmi Életrajzok.Budapest,1911.
Szövegközlésünk az Eckhardt-féle kiadáson alapul. Az ún. Balassi-strófákban megírt verseket technikai meggondolásból hat-soros versszakokba tördeltük.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII .század; Budapest, 1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése