- Pesten november 28-kán 1841. -
Lobogva jő a fáklyasor,
Megnépesült az ut;
Igézve zeng az induló
S ezer velőbe fut.
S a merre önt hatalmasan
Riasztó hangokat,
Nyomán az „éljen” harsogó
Hulláma kél s dagad.
Miért hogy annyi fényes úr
A nép közé vegyűl?
Örömtől annyi honfimell
Most egyaránt feszűl?
Az ifjuság a férfiút
Megüdvözölni hív,
A kit midőn tisztelni kell,
E honban e g y a szív.
S kivál egy hang a nép közől:
„Az ifju nemzedék,
Látván hazája nagy fiát,
Honérzelemben ég!”
Utána a nagy néptömeg
Telt szívből zúg igent,
És szomjuhozva szóra vár -
Körűle néma csend.
„Hadd forrjon egybe ész s erő
A hon szerelmivel!”
A szó szelid, a szó komoly,
A szó vezet s emel.
„Hazádnak rendületlenül
Légy híve oh magyar!”
Zendűl rá s annyi hő kebel
Szentelt szivet takar.
És annyi szemből ihletés
Villámsugára néz,
Fennen, miként ha mondaná:
E szív követni kész!
És annyi ihlett arcz között,
Lelkemre gyúlt a hit:
Mi el nem hagyjuk minmagunk -
S az isten megsegít!
(Forrás: Kerényi Frigyes összes költeményei – Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Bp., 1875.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése