Elmentem egyszer önhöz édes,
Sok sok igérgetés után,
E diskrét célra ön kibérelt
Egy kétszobás lakást Budán.
Óh nem valék szerelmes önbe,
Ettől nyugodtan alhatik.
De hát nem tudtam mit csinálni
Háromtól hatig,
Délután háromtól hatig.
Férjem ilyenkor nincsen otthon,
A magány rossz tanácsadó,
Átmentem többször is Budára,
Ez ugy-e megbocsátható?
Ön oly szeliden tud susogni
Ez engem ugy elandalit…
A végin a babája lettem
Háromtól hatig,
Délután háromtól hatig.
A nagy szerelmi virradatra
Hamar borult az alkonyat,
Eloszlott lassankint a mámor.
Tüzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára,
Ön is csak néha-néha hitt,
Ilyenkor szörnyen untuk egymást
Háromtól hatig,
Délután háromtól hatig.
Ma szakitottunk, hála isten,
Szivem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem,
Szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe,
Csak egy dolog nyugtalanit,
Hogy mit fogok eztán csinálni
Háromtól hatig,
Délután háromtól hatig?
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése