Heltai Jenő: Az első hó

Az első hó… az ég küldi le nékünk,

Sziveknek tetsző kedves gyönyörül…

Az első hónak mindenki örül.

De senki ugy, senki,

Mint a költő,

Rimet rimbe ölt ő,

Midőn a hó fehér szépségét zengi,

Irván a csillogó lepelrül,

Mely – ah! – oly gyorsan olvad

Ma hó – sár és pocsolya  holnap…

(Ki tehet errül?)

Tehát a költő, a vaskályha mellett,

Melyet belülről semmisem melenget,

(Mert ha az ember született zseni,

Nem bolond már ilyenkor fűteni!)

Mondom, a költő, verset ir a hóról,

A legelsőről, a szépről, a jóról,

(Habár egy kissé vacog a foga,

De végre ez a fognak a joga,

Hideg van, mit tegyen szegény?

Habár elkékül az orra hegyén

és a szemében is köny ül,

Mégis leirja fürgén, könnyedén:)

„Az első hónak mindenki örül.”

„Hová ellát a szem köröskörül,

Az első hónak mindenki örül.

De senki jobban, mint a költő…”

(Mert fölösleges most már a felöltő,

Az indok:

Zálogba vihetem

És kaphatok rá pár forintot,

Amire nagy szükségem van nekem,

Hogy télikabátot vehessek rajta,

Nem bunda kell, csak egy jutányos fajta

Magamnak, nőmnek, három gyermekemnek…

Csak azt tudnám, miből vegyem meg?

Hogy megvehessem, ahhoz csoda kell,

Ugy is baj van a háztartás körül…

Izé… igaz… hát hol is hagytam el?...)

„Az első hónak mindenki örül.”

„Az első hónak… (Máris sejtem én,

Hogy ujra drága lesz a szén.

Az, ami nem olcsóbb soha:

Ujra még drágább lesz a fa.

Amiért lelkem hetek óta bus:

Ujra még drágább lesz a hus

És mert a nagyvilágon e kívül

Nincsen számunkra hely,

Pár hatossal körülbelül

Megint drágább lesz majd a tej…

Hogy itt megéljünk, ahhoz csoda kell

S a kormány rajtunk mégse könyörül…

Izé… igaz… hát hol is hagytam el?...)

„Az első hónak mindenki örül.”

„Az első hónak…” (Ez mire vezet?

Szövetkezett bank, bank-szövetkezet

Ad a nyakunkon egymásnak kezet…

De hadd felejtem a keserveset

És hadd fejezzem be a verset,

Mert végre is, ugy áll most az eset

Hogy ezzel husz koronát keresek.

Ez ugyan nem vagyon,

De jól esik nagyon,

Nekem

S ezt az első hónak köszönhetem,

Őt használtam fel ürügyül…)

„Az első hónak mindenki örül.”

  

Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Bp., 1913.