Heltai Jenő: Sorsolási verseny

Szomjazván a melegre,

Szomjazván a napra,

Két órakor, szombaton,

Kimentem Alagra.

Urlovasok versenye

Izgatta a lelkem,

Ezzel szemben nagyon sok

Port és füstöt nyeltem.

No de mindegy! A vasút

Sebesen kihorda,

Volt odakint közönség,

Tekintélyes csorda.

Négyforintért egy jegyet

A kezembe nyomtak,

Sorsjegy is volt hozzája,

Ó mi dicső szombat!

Elfeledtem minden bum,

Bánatom, keservem,

Hisz ma lesz a legelső

Sorsolási verseny.

Sorsolási verseny lesz,

Kezdik negyed hétkor,

Kisorsolnak egy lovat,

Korunk mégis szép kor.

Aranyóra, kép helyett,

Ezek a modernek,

Most már lovat sorsolnak,

Most már lovat nyernek.

A legelső versenyben

Duhaj kedvem támadt,

Elvesztettem az első

Harminc koronámat.

 A második versenyben

Szilaj kedvem támadt,

Elvesztettem második

Harminc koronámat.

A harmadik versenyben

Cifra kedvem támadt,

Elvesztettem harmadik

Harminc koronámat.

A negyedik versenyben

Kutya kedvem támadt,

Elvesztettem negyedik

Harminc koronámat.

Az ötödik versenyben

Cudar kedvem támadt,

Elvesztettem utolsó

Harminc koronámat.

Éppen ez volt a hires

Sorsolási verseny,

Mire ez is véget ért,

Nem volt pénzem egy sem.

Kezdődött a sorsolás,

Kihuztak egy számot

És egyszerre eloszlott

Szivemből a bánat.

Az a szám az enyém volt,

1400… Éljen!

„Megnyertem a paripát!”

Üvöltém kevélyen.

Megnyertem a telivért,

Igaz ángol fajta,

Most legalább majd haza

Lovagolok rajta.

Megnyertem a telivért,

Ez hoz engem helyre,

Isten veled versenytér

Ráülök a pejre!

A nyergébe pattanván,

Megfogtam a zablát,

Éljenezett a tömeg,

Meddig a szem ellát.

És ügetni kezdtem el

Az országut szélin,

Ugy ügettem, mint Janek

Avagy maga Aylin.

Befordultam Ujpestre,

Befordultam Pestre,

Itt már égett minden gáz,

Öreg volt az este.

Lipót-körút, zálogház,

Ez volt utam célja,

El is értem, haj de ott

Méla lettem, méla.

Lipót-körút… Megálltam

Lovammal, én, árva,

Ott mosolyg a zálogház,

Ámde be van zárva.

Mit ér nekem ez a ló

Akármilyen Kincsem,

Hogyha be sem csaphatom,

Mikor pénzem nincsen?

Szénát, zabot, abrakot,

Hol kapok hitelbe?

Mit csináljak vele most?

Elvigyem hotelbe?

Itt a ló a naykamon,

Nincs seholse mentség,

Fészkes fene egye meg

Az ilyen szerencsét!

Hogy a sors e nyereményt

Rám miért is mérte!

Öt pengőért eladom,

Ki ád többet érte?

Itt a ló a nyakamon

És a helyzet tiszta,

Egy ló ment ki Alagra

Párjával jött vissza!

Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Bp., 1913.