Ott, ahol a vén Dunának
Hullámai muzsikálnak,
Hol a padok, székek állnak,
De a villamos szalad,
Hol az aszfalt sohse porzó,
Ott virit a szivet-orzó,
Mámoritó déli korzó
Félig kopasz fák alatt.
Csillogó a víz ezüstje
És a propellerek füstje,
Mintha hányná poklok üstje
Kanyarogva kavarog.
És e bájos környezetben,
Felöltőben vagy zsaketben,
Ámde mindig rendületlen
Sétálnak a magyarok.
Itt sétál a büszke gyáros
S mivel itt mindenki páros,
Itt az egész Lipótváros,
Az ötödik kerület.
Mit kiván a magyar nemzet?
Van-e több ily viharedzett,
Tősgyökeres, tőrülmetszett,
Flörtölési terület?
Mert a fővárosi felnőtt,
Méltányolja itt a delnőt
És ha keres, hát itt lel nőt,
Bus szivének ideált,
Akad asszony itt temérdek,
Kiben nincsen önző
érdek
S akit mégis félreértett
Eddig minden jóbarát.
Midig akad itt egy Olga,
Akinek nincs semmi dolga,
Aki el van hanyagolva,
S bánatában csókot ád,
Akinek a férj, az áldott,
Respektálván a családot,
Már egy párszor megbocsátott
S még vagy tizszer megbocsát.
Mindig akad itt egy Örzse,
(Törzse amaz Izrák törzse,
Melynek otthona a börze)
S ez az Örzse oly deli,
Jár suhogva, jár lebegve,
Szól kacéran, enyelegve
És mivel a férje medve,
A kalandot kedveli.
És csinos leányok serge
Fürgén lépked, mint a zerge
S tereli helyes mederbe
A mellékelt bankfiut.
Hogy az majdan véges-végül,
Hozomány és másmi nélkül
Vegye őket felségül
S éljen boldogan, ha tud.
Jönnek randevu-vitézek,
Egyik elszánt, másik félszeg
És a levegőben élcek
Kóvályognak ostobán,
Mint megannyi tépett szárnyu
Mélyen leszállitott áru,
Sikertelen, buta, bárgyu,
Ódivatu monoplán.
Aki jő az lát és győz itt,
Márciustól késő őszig,
Egymást agyba-főbe főzik
Itt a nők s a férfiak,
Rajtad ó, te szivet-orzó,
Mámoritó, déli korzó,
Mindenki a flört-toborzó
Cifra táncát lejti csak.
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése