A gyermeknapon
Ne járj gyalog,
Mivel nyakon
Csipnek az angyalok,
A lelkesek,
A perselyesek,
Akik az utcasarkon ülnek,
Nincs szárnyuk és mégis röpülnek,
Cikáznak, kóvályognak,
Téged fülönfognak,
A bűvkörükből nem menekülsz épen,
Mivel a jótékonyság szent nevében
E bájos rablók
Elveszik, a pénzed, az aprót
és ha hagyod,
Elveszik a pénzed, a nagyot.
Nem ülnek föl kifogásnak, panasznak,
Senkinek sem irgalmaznak,
Sem a papnénak, sem a papnak…
És ezt nevezik gyermeknapnak.
Grófnék, bárónék s egyebek,
(Hogy jótékonyak legyenek.)
Polgárnők és művésznők,
Mint minden jóra kész nők,
Kezdő leányok és végzett anyák,
(A könyörület üt bennük tanyát,)
Szép időben kedvesen,
Esőben nedvesen,
De mindig hevesen
Rázzák a perselyüket,
Mivel a legtöbb férfi süket,
Amikor adnia kell,
Holott szivesen andalogna el.
De ma nincs kimélet,
Ma ilyen az élet,
A hölgyek udvarolnak,
Zsarolnak,
Beléd karolnak,
Rád mosolyt pazarolnak,
Könyörögnek, sirnak
és mindezt nyugtázza a Hirlap.
Esedeznek,
Epedeznek,
Ha kell, karmolnak és harapnak…
És ezt nevezik gyermeknapnak.
Szekereken, kordékon,
Körüljár egy-egy jótékony
Szinészcsapat
S zsebed apad,
Ha mindenektől agyonuzsorázva,
Bemenekülsz egy kávéházba,
Ott sem találsz enyhet,
Mert pihenést nem enged
Néked a jóságos tündérsereg.
(Hogy a jó isten áldja meg.)
A Nemezis
Utánad jön ide is,
Elér a karja,
A pénzt belőled kikaparja,
Kifogy a pénzed az apró, a nagy,
A legszegényebb gyermek most te vagy,
Hisz reggel óta,
Te vagy a róka,
Kiről mindenki minden bőrt lenyúz.
Most magad is már gyűjtésre szorulsz.
Busan mégy haza,
Mint kis családod támasza.
Otthon zokogva üdvözöl a nőd is,
A jótékonyság kifosztotta őt is
A gyerekeid ebédet se kapnak…
És ezt nevezik gyermeknapnak.
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése