Itt a tavasz, hivatalból
Süt a nap,
Uj ruha kell az asszonynak,
Uj kalap,
A gyereknek uj felöltő,
Uj cipő,
Honnan? Miből? A probléma
Széditő.
Fizetésünk, ha ugyan van,
Vajmi gyér,
Fühöz-fához szaladgálunk
Kölcsönér,
De segitőn nem nyújt sem pénzt,
Sem kezet
Semmiféle uzsorás szö-
vetkezet
Bölcsen ezért rendelték el
Az egek;
Hogy amidőn eljönnek a
Melegek,
Hosszu-hosszu böjt után a
Pecsenye:
Kezdődjék a telivérek
Versenye.
Ilyenkor az arc derült, a
Sziv dagad,
Uj reményt a bus magyarnak
Csak az ad,
Hogy a föntebb már emlitett
Alapon,
Holnap lesz az első verseny
Alagon.
Fantáziánk ebbül merit
Ihletet,
Alag! Verseny! Hisz ott nyerni
Is lehet,
Ha van hozzá egy kis tőke-
alapod,
Az asszonynak ott nyersz ruhát,
kalapot.
Mit az ember egész télen
kedvele,
Óra, bunda, zálogházba
El vele!
Összegyüjtve pár szomoru
Koronát,
Bandukolhatsz az alagi
Poron át.
Melletted egy borbélylegény
Tipegett,
Attól kaptál megbizható
Tippeket.
S már előre bősz örömmel
Élvezed:
Ma lendül föl az anyagi
Helyzeted.
És örülsz, mint fókának az
Eszkimó,
Estére már lesz cipő és
Lesz cipó,
Elsőnek ha beszalad a
Favorit,
Boldogságod mindörökre
Kivirit.
És ha nem nyersz, istenkém, hát
Az se baj,
Tápláló ez, mint a tüznek
Az olaj.
Mert azontul miden áldott
Délután,
Szorgalmasan szaladgálsz a
Pénz után.
Régi vágyrul régi, régi
Nóta ez,
Hogy a vége mégis egy nagy
Kvóta lesz.
És a sors, ha százszor rug is
Alakon,
Lesz még egyszer kutyavásár
Alagon!
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése