Amióta a főváros
Közelében nyaralok,
Ugy élek, mint hal a vizben,
Mennybe fönt az angyalok.
Minden reggel berobogok
Budapestre
S telepemre kirobogok
Minden este,
Kormot nyelve, füstöt nyelve,
Csomagokkal fölszerelve,
Mivel drága nőmnek elve:
„Legyen a sorsod bármily mostoha,
Csomag nélkül haza ne jöjj soha!”
Juniustól szeptemberig,
Amig csak dul a meleg,
Minden este tekintélyes
Csomagokat cipelek.
Minden reggel megmondja a
Feleségem,
Mi a családapai kö-
Telességem:
„Fogsz hozni félkiló vajat,
Süteményt, sajtot, olajat,
Avagy kitépem a hajad,
Fogsz hozni lécet, lőcsöt,
Sósborszeszt, arckenőcsöt.”
És én hozok és én viszek,
Ameddig csak tart a nyár,
Ugy föl vagyok csomagolva,
Mint egy öreg dromedár.
Hozok neki plasztront, krézlit,
Halat, csontot,
Gimbet-gombot, ringyet-rongyot
És halcsontot,
Divatlapból jelmezeket,
Uj grammofon-lemezeket,
Jaj, hogy utálom ezeket!
Viszek neki fű- és virág-magot,
Szóval naponkint ötven csomagot.
A kupéban a helyemre
Már leülni sem merek,
Folyton ujjal mutogatnak
Már reám az emberek.
Nem csoda, hisz elfoglalok
Három helyet
És izzadok és görnyedek
Három helyett,
Cipőzsinór a zsebemben,
A nyaralás a begyemben,
De a nőm az szeret engem,
Szeret engem nem magamért,
Azért a sok csomagomért.
Hű családom szent körében
Csomagjaim lerakom
És egy karosszékbe vágom
Agyongyötört alakom.
Drága nőm szeliden sugja:
„Holnap reggel,
Hogyha bemégy Budapestre,
Ne feledd el,
Fogsz hozni theát, aszpirint…
De már felém az álom int
S feledve minden földi kint,
Elalszom, mint fáradt vándor,
Mint Körösi Csomag Sándor!
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése