Midőn az évnek vége már
S kezdődni kezd a január,
Tenéked boldog uj esztendőt
Kiván a gyermek és a felnőtt.
hallasz nem egy b. u. é. k.-t,
Megannyi harsány heurékát,
Melyet feléd azok kiáltnak,
Kik otthonodban rádtaláltak.
Pirkadni alig kezd a regg
Már közeleg házmestered,
Mint házmesternek, hivatása,
Hogy az ujévet bébocsássa.
Kaput nyit néki nyájasan
És két forintod odavan.
Utadra ujabb áldást hintvén,
A vici békopogtat szintén.
Aztán szinlelve nagy közönyt,
A lapkihordó béköszönt,
Munkás kezébe bényomintod
Hálád jeléül a forintot.
Aztán… trara, a posta jő,
Trara, trara, mit hozhat ő?
Boldog ujévet, postakönyvet
S vagy egy forinttal ujra könnyebb.
Szendén pirulva, mint eper,
Jő az, aki kéményt seper,
Mint, ki előtte járt, a többi,
Az obulust ő is besöpri.
A füszer-ifju s a tejes
Azt mondja pénzedről: „Helyes!”
Belőled a baksist kicserzi
Az is, ki hű cseléded szerzi.
A szobalány és a dada,
A klubszolgák ádáz hada
Ragaszkodással, hódolattal
Belőled némi pénzt kiszabdal.
A sarki hordár, a veres,
Ujévkor szintén fölkeres
És mire ismét utra perdül,
Egy koronát hord el zsebedbül.
A mosónő jő sorra amost,
Lemos terólad pár hatost,
A borbélynál a vagdaló-had
„Ujévi”-jét lenyúzza rólad.
Mint mostanság szokásos is,
Eljő a vig taxis-kocsis
Nyaka körül egy szörnyü nagy sál
S téged két koronára taksál.
Pincér nem egy, de tiz, de husz
Belőled egy kis pénzt kihuz,
A helyes illemhelyes néne
Terólad egy kis pénzt kefél le.
A kalauz, a jegyszedő,
Valamit szintén elszed ő,
A végrehajtó is betéved,
Ő is kiván boldog ujévet.
Zsebedben többé nincs vagyon,
De viszont boldog vagy nagyon,
Azzal, amit beléd, de főleg
Azzal, mit elkivántak tőled.
A gyönyöröd nagy méretü:
B. u. é. k. csak négy betű
És mégis mennyi rablás fér be
Az abécé négy betűjébe!
Forrás: Heltai Jenő: Fűzfasíp – Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Bp., 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése