Messze mesze tájról.
Ma levelet kaptam;
Amíg. kibetűztem,
Százszor megsirattam.
Öreg a betűje,
Régi módon vetve,
Reszket már a penna
Jó anyám, kezedbe`.
Gyere haza fiam,
- Írja levelébe`-
Ha hamarább nem, hát
Húsvét ünnepére.
Ha akkor sem jöhetsz,
- Szavamhoz szót öltök -
Nem messze van tőle
Áldozócsütörtök.
De ha így se jönnél,
Ha akkor se látunk:
Pünkösd vasárnapján.
Okvetlen elvárunk,
Gyere haza; fiam,
Gyere haza, lelkem,
Várnak a virágok
A virágos kertben.
Mire megjössz tán majd
A rózsa is nyílik,
Halvány orcádhoz a
Piros bimbó illik,
Fel is tűzöl egyet
Úgy mégy a templomba:
Minden leány, asszony
A neved suttogja.
Hogy lássalak én is,
De nehezen várom!
Rólad is szól minden
Esti imádságom.
Te vagy az eszembe,
Míg az Urat félem,
S hogy hazavezessen;
Tőle csak azt kérem.
Ó, ha még eztán is
Mindhiába várna:
Édesanyád szíve
Nagyon, nagyon fájna.
Meg is írtam neki,
Hogy mikorra várjon,
Hogy jó anyám szíve
Sokáig ne fájjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése