(Wojticzky Gyula, ifjú
költő-társam ilyen című verses-könyvébe írtam, és nagyon szívesen,
prológusként.)
Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze és messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki sem meresztett:
Be, messze él már jó fiam mitőlünk.
Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigyelem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.
Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással
Mint a nekünk régen parancsolódott
Kinságos és mégis szent, mai Mával
Ez tán több, mint a XL-ik század.
Forrás: Nyugat 1913. 22. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése