Áldás legyen szent tested vonalain,
áldás legyen csípőd hizelkedő
hiperboláján,
derűs derekad sejtelmes ritmus-beszédén;
áldás legyen vállad vidám paraboláin,
fehér, büszke nyakadon, gyermek-álladon;
áldás legyen karod meleg mozdulatain,
kezeden, mely borongó, szép,
mint pasztell-lila téli hajnalon
a harang-ima;
áldás legyen szemérmetes ujjaidon;
áldás legyen melled nyugalmas körein,
áldás legyen lábad ihletett ívein,
térdeden és bokád finom karcolatán.
Áldás legyen szent tested épületén,
áldás homlokod bölcs boltozatán;
áldás legyen a tűzopál oltáron:
szégyenkező, mosolygó, játékos arcodon;
áldás legyen a serény, szilárd sejteken,
erős tégláin életednek;
áldás legyen lelked jóságos ablakán:
tiszta, tenger, boldog szemeden;
áldás legyen emlődnek enyhe kupoláján,
áldás legyen hátad nemes falán
és lábad könnyű oszlopain.
Forrás: Nyugat 1930. 12. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése