Meddő vagyok. Enyém egy szó, színes parázs
Ó de nem enyémek a nagy lángolások.
Enyém a sejtelmes alkonyodás,
De napom delelőre sohse hágott.
Meddő vagyok. Álmok üteme ringat,
Mint tiszavirágot a tavasz árja,
S ha elvetem szűz álmaimat
Lelkemet kétségek szürkesége várja.
Itt tétovázom ez üres golyón,
Ahol a golyhók nászutakra járnak,
És tort ülök a halott álmokon
S dalokkal űzöm el az éjszakámat.
Majd csak kivirrad! harsány kakas dalol
És én római daccal a sirba térek,
S csak éjjel járok föl – valahol, valahol –
Mint kósza dal, mint bús álomkisértet!
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 10. sz. 1912. márc. 3.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése