Száll a vonat hegyen-völgyön síkon át,
Megyek, megyek édesanyám, tehozzád,
Alig várom azt az órát, a percet,
Melyben újra kebelemre ölellek.
Hogy örülsz majd hogyha meglátsz engemet!
Örömében sír, nevet is a szemed,
Hogy csókolsz majd össze százszor s még egyszer,
Áldjon meg az Isten érte ezerszer.
Sok világot, messze földet bejártam,
Boldogságra, jaj, sehol se találtam.
S lelkemnek ha panasza és búja van :
Csak tehozzád sóhajtozik untalan.
Csak hogy végre odahaza lehetek,
Odahajtom az öledbe fejemet,
S elfelejtem ezt a gonosz világot,
Amely engem ilyen sokat megbántott.
Száll a vonat hegyen-völgyön síkon át,
Megyek, megyek édesanyám tehozzád,
Alig várom azt az órát, a percet,
Melyben újra kebelemre ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése