Ó, milyen jó is volna gyermekké szelídülni,
Zöldre festett padokba most újra beleülni.
A gondbatyut ledobva, könnyű táskával járni,
Parancsot nem ismerni, víg csengetésre várni.
Ó, milyen jó is volna örömpohárból inni,
Álomországban járva tündérmesékben hinni,
Kerekre tágult szemmel csudákra lesni: ott van!
Színaranyat keresni játszótéri homokban.
Ó, milyen jó is volna a mát elhagyni lopva,
Megunt játékot messze ellökni a sarokba,
Könnyű lábakkal futni, versenytársat elhagyni,
Szembejövő barátra harsányan rákacagni!
Ó, milyen jó is volna nem látni, de csak nézni,
Apró gyerekversecskét hadargatva idézni,
Nem tudni, mi az arany és mennyi itt a talmi,
Meg nem értett dolgokról ártatlanul szavalni.
Ó, milyen jó is volna padvárunkba bebújni,
Az életlecke helyett könnyebb leckét tanulni,
A gondatlanság édes mézeskenyerét enni,
Ó, milyen jó is volna újra gyermekké lenni!
(Forrás: Napkelet 9. évf. 11. sz. 1931. november 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése