Ilja Jefimowitsch Repin festm.
Bomba robban megreszket a föld is,
Fedezékem halálos sötét.
Priccsen ülök, gubbaszkodva csendben,
Érzem szállni, érzem közelemben
A halálnak a leheletét.
Két szanitéc visz egy sebesültet,
Sápadt arcú véres katonát.
A ceruzám szalad a papíron,
Kedvesemnek levelemet írom,
S két szanitéc ballag csak tovább.
Egy pajtásom megölte a gránát,
Sátorlapban feküszik amott.
"Édesanyám", írom levelemben,
"Soh'sem volt még ilyen rózsás kedvem,
Szép az élet, itt is kacagok."
Mennydörög most, lecsapott a mennykő,
A szomszédos fedezék bedőlt.
"Édesanyám ne sírjon miattam,
A front mögött nagyon jó sorom van,
S béke pirkad még húsvét előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése