Nekem már nincs anyám,
ki simogasson,
Estére érve álomba
ringasson,
Gyengéd kezével édesen
becézzen,
Szelíd szaván szép
meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő
égben él már,
Csillag-szemével onnan
néz le énrám:
Ha boldognak lát arca
felragyog,
De mindig sír, ha
szomorú vagyok.
Az én anyám olyan mint
mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét
verik,
Ne bántsátok hát egymást
emberek!
Minden rossz szó egy
anyán ejt sebet...
Minden ütés egy
anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki
a vér.
Ó szeressétek egymást,
emberek!
Anyátokért... ha másért
nem lehet...
*) Falu Tamás (eredeti neve Balassa Lajos, 1911-ben vette fel a Falu Tamás nevet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése