Ó jól tudom,
Ilyen hatalma az időnek!
És alkonytájban már minden úton
Az árnyak nőnek!
S mely levezet,
Le az oromról a hegyaljba,
Mindenlépésnél az út nehezebb
S több köd takarja.
Tán odafenn,
Míg rózsafényben a hegy orma,
Mi csak megyünk a ködben csendesen
És vánszorogva.
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 6. sz. 1912. febr. 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése