A kis Tiszához ment a falu népe,
Árván borongott a kis Tisza kpe,
Hó behavazta, jég megállitotta,
Vén pópa rajta imáját mondotta.
És a színes szegénység köntösében
Orosz és oláh vacogott a jégen,
A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt
S kósza szél tépte szét a pópa imáját.
A kis Tiszát szentelte meg az ének,
Mely ólmos szárnyán kóválygott az égnek,
A kis Tiszára hulltak az áldások,
Hogy szünjenek a szilaj áradások
Hogy ezután a vize csöndes szépen
Csak kanyarogjon a maga medrében,
Ágya ne lenne embereknek ágya
És a Dunába lassan vigye vágya!
De tavasz táján a tavalyi módra,
Nem hallgatott a prédikációra,
És ősz elején – ó, az istenadta –
Görög pópa lányát ágyába ringatta!
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 7. sz. 1912. febr. 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése