Tulipános öreg láda
Álmodozik a szobába,
Körülötte csend és béke,
A múlt idők halk emléke.
Fakul piros tulipánja.
Régen porló kéz
pingálta.
A világban járva szerte:
Nem akadtam soha
szebbre.
Bár együgyű cifrasága,
Nekem még is becses
drága;
Hozzája fűz száz
emlékem,
Ódonsága büszkeségem.
Anyámnak volt
kincsestára.
Bizalmasa, hű titkára.
Rejtekében drága gyöngye
Ott van most is:
imakönyve.
Gyors évekkel, sebes
szárnyon
Eliramlik ifjúságom.
Köddé foszlik terve;
álma...
De megvan az öreg láda.
Látom ülni anyám rajta,
Imakönyvét lapozgatja.
Megcsókolja,
imádkozik...
A fiáról gondolkozik.
Tulipántos öreg láda.
Álmodozik a szobába' .
Körülötte csend és béke,
A múlt idők halk emléke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése