Jean Louis Théodore Géricault festm.
Mint az ujjak hasadnak el a tenyértől,
hogy öt csúcsheggyel fejezzék be a kezet,
úgy bomlott öt ágra törzsem kemény sudára,
öt hajtásra úgy osztottam asszonyi lényem.
Egy a gyermekeim felé nyúlt óvatosan,
a másikba kapaszkodott a napi kötelesség,
a harmadik a költészet elé alázkodott,
a negyediket magához vonta az ég.
Az utolsóra sebes szívem akasztottam
és kitérdeltem vele az útra, a porba
és csengettem reggel és csengettem este,
hogy eltévedt lábod hozzám visszataláljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése